Wass Albert – A funtineli boszorkány

WASS ALBERT: A FUNTINELI BOSZORKÁNY „Ástál már sírt, egyedül, az erdők között, valakinek, akit szerettél? Nem, persze. Hogyan is áshattál volna? Ne adja Isten, soha ne adja, hogy megtudd, mi az. Az ember kiméri: négy lépés hosszában, két lépés széltiben. Ennyi egy ember. Mindegy, hogy ki az, miféle ember. Öreg, fiatal. Kedves vagy gonosz. Mindegy az. Négy lépés hosszában, kettő széltiben. Ennyi marad az emberből, ha meghalt.” A regény költőire stilizált nyelven megírt, az iparosodó – Monarchián belüli – Románia jellegzetes társadalmi, nemzeti és nemzetiségi alakjait felvonultató, a legendákat és a természet szépségét egyesítő, korábrázoló mű, amely bizonyos értelemben számot... »View More

Jordan Belfort – A Wall Street Farkasa

JORDAN BELFORT – A WALL STREET FARKASA 1987-et írunk. A Wall Street a világtőzsde epicentruma, ahol a zabolátlan mohóság és az ócska csillogás közepette tucatjával bukkantak fel és tűntek el a milliomosok. Ebből a talmi yuppie közegből indult Jordán Belfort, aki a kilencvenes évek amerikai pénzügyi világának leghírhedtebb figurája lett. Belfort a válság hamvaiból építette fel saját brókercégét, amely egy atombomba hatékonyságával gyűrte maga alá egész Amerikát. A Stratton Oakmond maga volt a megtestesült hatalom, amelynek legtetején Jordán Belfort ült. Ő lett a Wall Street farkasa – annyi pénzt keresett és annyit költött luxusautókra, jachtokra, drogokra, nőkre, amennyit... »View More

Wass Albert – Csillagvirágok

Wass A.: Csillagvirágok Mikor a tavasz osztja csókjait, S a zöld erdőkön napsugár ragyog, Felébrednek a nedves pázsiton Piciny, fehér kis földi csillagok… A harmatcseppes rétek bársonyára Fehéren hull ezer csillagvirág, Felette lágyan elsusog a szellő, S az erdő szélén intenek a fák… Volt egyszer egy csillag… fényes… ragyogó Ezüst sugártól tündökölt az ég, Reggel is sokáig oltogatta Erős fényét a kékes messzeség… Egyszer meglátott messze valahol Egy sápadt fényű testvér csillagot… De elvesztette… s keserves bánatában A horizonton végig vágtatott… Aztán széthullott… ezer kis vadvirágra, S a földre hullva többé nem ragyog… A tölgyfaerdők... »View More

Wass Albert – A szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba. A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítna: zokog, zokog a csontvázembered.) Idegen szemektől kacagással véded, jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs! Mások palotáit irigykedve nézed: neki nincs! neki nincs! Pedig: minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota. S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol: minden palotában egy fekete szoba /Wass A. – A szívpalota titka/  »View More