Adjon Isten szép estét – lépett be az öreg a présház ajtaján, egyenest a konyhába. Kucsmáját illőn levéve s két keze közt szorongatva állt meg, az ajtón immár belül. Mindig vidám szemében, most a súlyos magány tompasága ült, miközben tétován másik lábra váltott, mint aki szégyelli a hívás nélküli szomszédolást. – Jöjjön beljebb Jani bátyám – invitálom jó szívvel – s ha meg nem sértem, igyon meg velem egy pohár jó bort. – A bíz jól esne, de még jobb lenne egy pohárka pálinka, ebben a hidegben. Előre tudtam a választ, ez a kis játék benne van mindennapjainkban. Balaton felvidéki ember létére, nem igazán tudta megérteni ragaszkodásomat a vörösborhoz, de édesapám... »View More
