Süt a nap!
Na jó, nem süt, de dereng.
Itt a jó idő!
Ha rendesen kapaszkodok, nem fúj el a szél. Biztos ami biztos, ha kimegyek rakok két kalapácsot a zsebembe. Bár ha jól meggondolom a karácsonyi bejglikúra nem múlt el nyomtalanul, úgyhogy nem lesz baj, nem járok úgy mint Dorothy.
Semmi sem tud eltántorítani attól, hogy ma a hajón dolgozzak!
Reggel az új terveimnek megfelelően a test és a fedélzet szétszerelésével kezdtem a szezont. Ugyanis hosszú téli tervezgetéseim konklúziójaként arra az elhatározásra jutottam, hogy ha már sz@r, legyen vastag, és teljesen a nulláról újítom fel a hajót. (Lehet, hogy a „ha már lúd, legyen kövér” jobban hangzott volna.)
Tulajdonképpen nem volt nehéz döntés, mert mint azt már említettem, az a kevés, ami kész van, az sem jó.
Rögtön csalódással indult a buli, ugyanis a tetőablak felújítás nem sikerült túl jól, mert a hajóban állt a víz. Nem a felújított részek engedtek, hanem az eltört és házilag megbarkácsolt rögzítő fül miatt jött be a vasser. Molnár Tibor márkatárstól már amúgy is kaptam a fejemre a nem túl esztétikus nyílás miatt (ablaknak nem merném nevezni), úgyhogy most megfogadtam a tanácsát és kidobtam az egészet.
Jut eszembe: a http://ami15.freewb.hu/ weblapon, nagyon remek kis oldalt indított.
A két fél összeragasztását és tömítését egy vékony szilózás volt hivatott teljesíteni, ami mint azt a tetőablak szörnyű példája mutatta, nem túl jól tölthette be szerepét. Igaz ugyan, hogy szét nem tudott esni, hála a kb. 50 darab csavarnak, ami a dörzsléc helyén összeszorította a két felet. Na, ezek bár iszonyatos trehány módon voltak berakva (több helyen el is repesztették a testet) de legalább úgy össze voltak rohadva, hogy biztos nem engedték volna el magukat 🙂 A két rész összelaminálása, szerintem eszébe sem jutott az előző tulajnak.
Biztos, ami biztos, elhatároztam, hogy rendesen megcsinálom.
Mint ahogy azt gondoltam, az említett kevés sziló nem adott túl sok tartást, könnyen elvált a fedélzet a hajótesttől, és egy kis segítséggel máris egymás mellet hevert a két rész. Most látszik csak igazán, hogy a fedélzet milyen gyalázatos állapotban van belülről, ebből szép felület nem egykönnyen lesz. Erre még ki kell találnom valamit.
Viszont sok gondom megoldódott az így már jól hozzáférhető belső miatt.
Most már sokkal könnyebben be tudtam állítani a swertszekrényt és a megfelelő méricskélések és jelölések után nekiláttam kivágni a swert nyílását. Na itt jött az első pofon, ugyanis az elképzelt gyorsan „kidekopírozom” helyett, húsz centi vágás után már a harmadik lapot tehettem be a fűrészbe. Hihetetlen milyen kemény a megszilárdult laminátum, csak úgy ette még a vas vágására alkalmas fűrészlapot is. Szóval maradt a vágókorong, viszont ezzel szépen ki tudtam vágni a megfelelő nyílást.
A hajótest megfordítása után közelebbről is szemrevételezhettem a már felfedezett, gél és egyéb hibákat. A krokodilbőr enyhe kifejezés a látottakra.
Úgy tervezem, ezeket a már megismert gyökölés-feltöltés-csiszolás módszerrel fogom kijavítani. A mosás után már le is csiszoltam a nagy részét, egy flexbe fogott csiszolókoronggal, de tovább nem mertem csiszolni, mert félek, hogy elvékonyítom az anyagot. Holnap a „fogászköszörűmmel” folytatom…
