2020.11.06.
Végre szántunk!
Mármint a traktoros szánt, én meg veszettül szurkolok neki.
Előzmények:
Már évek óta tudom, hogy a területet fel kell szántani. Lehet, hogy régen volt itt szőlő, még régi hordóabroncsokat is találtam, de az már nagyon régen lehetett. Mostanra egy elvadult, szerencsére nem túltömörödött, de sziklás talajunk van. A sok pihenés jót tesz a földnek, az elrohadt avar, az állatok, az esők feltöltötték a lemerült tápanyag készleteket. Kézbe fogva, egy törmelékes, agyagos, mégis erdei talaj jellegű földet vizsgálgathatunk. Még ránézni is jólesik. Nemrég olvastam a Szepsy könyvet, az abban leírtak alapján, az én földem tökéletes lesz a szőlőnek. Megvan a vízzáró agyag, az ásványok, és a tápanyagok szempontjából fontos szerves anyagok, erdei talaj képében. (Levélkomposzt)
Illatos, kellően omlós szerkezetű, de mégis a szőlőt küszködésre kényszerítő, köves föld. Érdekességképpen leírom, hogy a szőlőnek fejlődése közben szenvednie kell egy kicsit! Ezt úgy kell érteni, hogy az ilyen talajon növő szőlő, bár kisebb hozamú lesz (kevesebb és kisebb fürt), de sokkal jobb minőségű. Ezért találták ki a dűlőszelektálást, ugyanis az egy hegyen található termőterületek is lehetnek nagyon különbözőek.
Még ránézni is jó. Mármint a földre a kezemben.
Gondolkodok is rajta, hogy küldök egy kis mintát a Szepsy úrnak és kikérem a véleményét, de ha jól hallottam, súlyos betegségből lábadozik éppen.
Ezeket a következtetéseket azonban, csak a szántás megkezdése után állapíthattam meg.
Eddig mindenki, aki csak meglátta a területet, bolondnak tartott. Kőbánya – nevettek még a barátaim is. Az általam oly nagyra becsült Gyula bácsi (a pincéje a Birtok felé vezető út mellett helyezkedik el és kitűnő bort készít) már csak legyint, mikor a terveimről mesélek.
Félve hívtam a traktorost. Szinte biztosra vettem, ha meglátja a kőbányámat, ki se száll a gépből.
De kiszállt.
– Ez nem is vészes – mondta nevetve Józsi – és én hinni kezdtem az igazamban. Ő az első, aki azt mondta, hogy még lehet is belőle valami.
Jó erős vas kell hozzá és a nagy gép, de jó lesz ez – folytatta.
Anyám! Jó lesz…
És most, hogy a jó erős vassal és hatalmas géppel forgatja nálam a földet (bár Ő azt mondja ez nem is nagy gép) és tenyerembe vehetem a felfordított talajt, hihetetlen izgalom és nem kis elégedettség kerít birtokába. Ez az! Gyönyörű!
Kezem a kevéske saját és sok olvasott tapasztalat alapján, kitűnő földet morzsol.
