Ahogy az sejthető volt, eljött 2021 tavasza, így végre a telepítés ideje is. Jelen állapotban azonban a birtok inkább hasonlít kőbányára, mint beültetésre váró, selymes lankára. Az ősszel felszántott, így a felszínre került sziklákról a tél folyamán lehullott eső (hó már megint nem volt) lemosta a földet, így nyervén el a mostani, ijesztő ábrázatot.
Sebaj, a követ ki lehet hordani, még jó is lesz kerítésnek, homlokzatnak, stb… Majd jól leszaladok a fiammal, Krisztiánnal és kidobáljuk a köveket. Ez volt az elmélet, bár azt azért sejtettem, hogy ennél nehezebb dolgunk lesz.
Először is a terület elég nagy, így a kő sem kevés. Aztán a sziklák nem tartoznak a kis fajsúlyú tárgyak közé, a nagyobb darabokkal meggyűlhet a bajunk. És végül, de nem utolsó sorban pont a telek nagysága miatt, minden követ kihordani nem kevés gyaloglás, így nem kevés idő. Ezeket a bölcseleteket, még a jó meleg szobában tettem a tél folyamán, így volt időm felkészülni.
Első körben felhívtam a gépes Józsit, van e valami épkézláb ötlete? Sajnos embert ő sem tud adni, de gépet küldhet, mi pedig dobálhatjuk a homlokrakodóba a köveket, melyet aztán a birtok szélén leborít, növelve ezzel az amúgy sem kicsi, területhatárt jelölő kőhalmokat. A köveket az itt élők állítólag már a római kortól kezdve hordták ki, a művelhetőség érdekében. A kősáncok szigorúan védettek, nem is lehet elhordatni. Nem mintha akarnám.
Alul a régi kövek, fent a most ráhordott új réteg.
Szóval, homlokrakodó. Természetesen órabérben. Ha jól lealkudom és mondjuk megegyezünk, ez akkor is 16.000,-. Persze óránként. Rövid fejszámolás – krva drága.
Viszont, az apósomtól kaptam két éve egy Robi kapát, a nagyobbik Brigs motorost. Mivel már rég nem használta, még akkor elvittem a kisgép szervízbe és kapott egy teljes felújítást/tisztítást, az amúgy alig használt gyönyörűség. Most elővettem, pontosabban kitoltam a rumli szobából a kertbe. Természetesen két év állás után ismét nem indult, de gyorsan szétkaptam a porlasztót és némi rángatás után gyönyörűen duruzsolni kezdett. Tudtam, hogy előbb–utóbb szükség lesz rá, így már többször elkezdtem hozzá utánfutót keresni, de eddig nem sikerült találnom. Nem mintha nem lenne, de vagy teljesen lepusztult már, vagy nagyon sokat kértek érte. Most azonban rám mosolygott a szerencse. Édesapám a szokásos délutáni sétái egyikén észrevett egyet nem túl leharcolt példányt az egyik haverja hátsókertjében. Rövid alku után az üzlet megköttetett, így most egy többek között kőhordásra is alkalmas kistraktor tulajdonosa lehetek. Persze a csatlakozási pontot át kellett alakítani, a gumikat lecserélni, a féket megjavítani, stb. A nagy felújítást a kőhordás utáni időkre teszem, mert most csak újra összevernénk. Hiába a sziklák nem túl finom dolgok. De milyen jó lesz ez a masina egyszer szüretelni.
2021 március 13.-án le is mentünk Krisztiánnal egy kis próbakőhordásra és a vízgyűjtő ciszterna bekötésére. A bekötéssel nem is volt gond, kis barkácsolás után a víz gyönyörűen folyik a tartályba, de a kövezéssel lesznek gondok.
Egyelőre trakesz nélkül, csak a telekhatárhoz közeli területeknek álltunk neki, de az egész délutáni munka után, csak egy körülbelül 200 négyzetméternyi területet tudtunk kipucolni, nem kis erőfeszítéssel. Maradt még 3700. A nagyobb sziklák még bent is maradtak, mivel alig tudtuk megmozdítani őket. A nagyja követ kihordtuk a meglévő kőhalmokra, a szebbeket félretettük a későbbi építkezésekhez.
A konklúziót levonva megállapíthatjuk, hogy nem lesz fáklyásmenet kihordani az összes követ. Sok időre és sok munkára lesz még szükség, mire telepíthetünk. Idő azonban nincs, mivel legkésőbb egy hónap múlva jönnek az oltványok. Azt hiszem, a jövő héten felköltözök a hegyre. Remélem, már nem lesz ilyen hideg…
