Az élet nagy törvényszerűségei közé tartozik, hogy jó munka és rossz k..rva nincs. Egyszerűen nem létezik.
Én most mégis a jó, és a rossz munka közötti különbségről írnék.
Nem sok minden van megcsinálva a Wagner úron. (Hál Istennek!) A nyers testben van néhány keresztmerevítés, egy kezdetleges járófelület a kajütben, meg egy rosszul beépített tetőablak. Ja és egy Tesco-s kajüt ajtó.
Menjünk csak sorba.
– Szerintem a merevítők rossz helyen vannak, és túl gyengék is. Ha jól látom rétegelt lemez, és ráadásul vmi. keményfa fajta, de túl vékonyak és pont a feladatukat nem látják el. Azaz nem merevítenek. Rossz a belaminálásuk, nincsenek lekezelve és józan paraszti ésszel is rossz helyen vannak. A hajó közepén van egy darab merevítés keresztben, és erre merőlegesen még kettő hosszirányban. Ezek szerintem nem is igazán merevítők, inkább a járófelületet tartják. Nem hiszem, hogy pl. a gondosan megtervezett orrész az első hullámtól történő eldeformálódása jót tenne az hidrodinamikának. Ugyanis itt nincs semmi merevítés. Át kellett terveznem az egész bordázatot, úgy hogy vmi. értelme is legyen. A kivitelezés még hátra van.
– A járófelület egy össze-vissza kaszabolt, nyeklő-nyakló OSB darabokból összegányolt képződmény, szinte minden alátámasztás nélkül, a hajó falához volt beszorítva, az orrész egy csavar tartja. A kezdetleges alátámasztáshoz GIPSZKARTON CSAVAROK rögzítik. Katasztrófa! Már ki is bontottam és ki is hajítottam, a „gyönyörű” használt padlószőnyeg darabokkal együtt, amik rá voltak ragasztva. Valszeg meg is ázott párszor, mert kellemes lábszagú volt az egész. Plusz a Pálmatex szaga. A „merevítők” között állt a szemét, forgács és maradék üvegszövet képében.
– A tetőablak: Én még ilyet nem láttam. Kívülről volt szilóval összekenve, de még annyi igényesség sem volt a „mesterben”, hogy legalább az ujjával lehúzza a fölösleget. Viszont legalább az ablakot is jó alaposan összekente. Egy napomba került, mire le tudtam vakarni az összes ragacsot. Újabb egy napom ment rá mire átcsiszoltam és újrafújtam a keretet és a rögzítő elemeket. Rendesen letömíteni és visszaszerelni már kész mámor volt. Ezt csináltam meg először, mivel az időjós beharangozta a vihart, és nem akarom, hogy beázzon a hajó. Éppen hogy kész lettem, mert már jön a vihar nyugat felől. Állítólag 100 km/h feletti széllel, és jéggel. Jó kis próba lesz a szivárgás ellenőrzésére.
– Az ajtó igazából egy szekrényre való lécekből összerakott spaletta elrendezésű csoda. A lécek ki vannak hullva belőle. Ezt nem is részletezem tovább. Visszaraktam a léceket, és az egészet leragasztottam, hogy ne folyjon be a víz. Egy rendes lejáró készítése szükséges, mert ezen a lyukon, bebújni is nehézkes.
Na szóval. Ha már megcsinált valamit az a jóember, akkor azt miért nem csinálta meg rendesen? Ugyanannyi idő és energia, mintha sz..rul csinálja meg. És utána elégedett lehet magával, a jól végzett munka öröme töltheti el, és ráadásul alkotott valami szépet. Nincs rá igénye? Én ezt nem értem.
Íme a példa a jó munka-rossz munka dilemára.
És igenis van jó munka. Sőt, csak az van, ha élvezed és rendesen elvégzed.
A rossz lányokról, inkább nem nyilatkoznék… 🙂
