Péntek éjszaka.
Ezt is megéltük. Ülök a kocsmában, szemben a fiam. Fröccs- Sör : 5 – 5.
Az alkohol jótékony hatása, oldódnak a gátlások, a kérdés, miért?! Mond Apa, miért így alakul az életem, miért nehéz a döntés, miért fáj?! Szeretem őt, fáj belül, nem így gondoltam az egészet. Néha nehéz, még otthon is.
Most mit is mondhatnék? Igen, az élet néha nehéz fiam, igen így alakult, igen a mi hibánk is.
Sajnálom.
Szeretünk téged, Én is Anyád is.
„Az élet olyan mint a szaros kenyér, csak mosolyogva kell enni”
Nagyon bölcsek vagyunk. Majd mi megmondjuk….
Mit is?
Azt, hogy mi is elszúrtuk? Azt, hogy mindig van remény, hogy ne add fel? Hogy az élet gyönyörű?
Nekem is fáj, de a magány lehet szép is, gyönyörű kín hidd el.
Közhely, de igaz.
Éjfélre jár mire hazaérünk. Nem vagyunk túl halkan, de legalább elég hangosan. Piszok mázli, Pink Floyd – The Wall az M1-en.
Azonnal nyúlok a Rotel bekapcsológombja felé, hangot rá!!!
Nézd. Értsd.
Párom vet véget a nagy igazságtevésnek. Aludni szeretne.
Fiam is elfárad., csak én maradok egyedül.
Már megint egyedül……
Fáj – de gyönyörű.
„Semmi se fáj, oly gyönyörű, oly távol vagytok,
mint messzi hajó a láthatáron” – Pink Floyd
CSAK EGY TÉGLA VAGY A FALBAN.
