Észbontóan gyönyörű, de buta. Nagyon okos, de nem az a kifejezett szépség. Szexi is, 
okos is, de igazából egy hárpia. Nem a legnyerőbb, bár mindenképp a leggyakoribb tulajdonság csokrok a nőknél. A három közül is talán a legádázabb az utolsóként említett, angyali külső mögé rejtett fúria…
Tény, hogy minden nőben ott lakozik az egészséges hiszti. Az, amit már gyerekkorukban rendesen kitanultak, nővé érésükkor pedig a tökélyre fejlesztettek. A fúriát éppen eme kellemetlen tulajdonság mértéke határozza meg. A tökéletesen álcázott hisztérika…
Az első találkozás vele maga a csoda. Az ember azt hinné, valami romantikus mozifilmbe csöppent hirtelen. A csinos külső, szexis hajzuhatag, a visszafogott, de tekintet vonzó ruha, és azok az igéző szemek… Teljesen megbabonázzák a férfit. A minimum, hogy az első szemezés után legalább egyszer bepróbálkozunk valami dumával. Persze általában, ha már a nyerő szemkontaktus megvolt, sikerrel hívjuk el randizni.
Másnap katonásan kihúzva magunkat meséljük a havernak, a lány facebook-os adatlapját mutogatva neki, hogy igen, meg van, sínen vagyunk, miénk a nő. Természetesen a kezdeti öröm, lelkesedés a későbbiekben átalakul megbánássá. No, de ne siessünk ennyire előre.
Szóval, eljön a várva várt randi napja az álomnővel. Gyermeki lámpalázunk tüneti jeleit leküzdve, tincseket utoljára nyálas ujjal meghúzkodva, betérünk a megbeszélt helyszínre. Angyalkánk sehol, de az a pár perc késés csak még kívánatosabbá teszi. A találka tökéletesre sikerül, mondhatni szerelem első látásra. Ilyen nő is kevés van, aki ennyire aranyos, kedves, őszinte, jól el lehet vele beszélgetni, okos, ráadásul eszméletlenül jól néz ki. Szinte már túl szép ahhoz, hogy igaz legyen!
Ahogy telik-múlik az idő, egyre jobban beleszeretünk a leányzóba. Pár hónap elteltével még abszolút az angyali jelzőt használjuk rá, hiszen az ujja köré csavart teljesen, és valóban nem lehet egy rossz szavunk sem rá. Aztán, amikor megbabonázott férfiagyunk majdhogynem a házasság gondolatával játszadozna, na akkor jön a második hullám. Nem, ez még nem a megsemmisítő csapás, csupán a felvezetés.
A hölgyemény egyre gyakrabban borul ki apróságokon, hisztizik csip-csup dolgokon. Mintha kezdene kissé önzővé, morcossá válni. Bár furcsáljuk a dolgot, kicsit félre is áll a szánk, na de mit lehet tenni, elviseljük. Hogyne viselnénk, hiszen a szerelem nagy úr. Magunkat meg ehhez hasonló monológokkal nyugtatgatjuk, hogy: „Na, de melyik nő nem ilyen? Mindenkiben van egy kis hiszti.” „Majd átmegy rajta”. „Csak rossz napja volt. Ma is…” Természetesen, ahogy azt már ilyenkor legbelül érezzük, ez nem fog javulni, sőt. Megindul a 3. fázis.
Immáron az angyalból átlagossá avanzsált nő, kiteríti minden lapját. Elkezdődik az igazi hisztéria. Kis dolgokon megbántódik, jön a nem szólok hozzád időszak, utána pedig a makacskodok rész. Ha bulizni akarunk, ő nem akar, ha még is elmegyünk csak a barátainkkal, ő visszavág és elmegy a szingli barátnőivel – lehetőleg a legkihívóbb ruhába és sminkbe bújva. Ha vásárolni akar menni, de épp nincs időnk elmenni vele, akkor hívja az exét, aki persze csak a barátja. Amikor strandra akarunk menni, ő inkább aludna, ha aludnánk, ő strandra akar menni. Kocsira költeni baromság, rucira költeni minden héten természetesen okos dolog. Mondhatni mindig éppen az ellenkezőjét szeretné tenni, mint amit mi akarunk, még pedig úgy, hogy nekünk a legnagyobbat üssön, ha nem megyünk bele. Igazán angyali, mit ne mondjak.
Amikor már azon a ponton vagyunk, hogy elég volt belőle, kiszagolja. Egyszerűen megérzi, még mielőtt beszédre nyitnánk a szánkat. Akkor dobja be az adut. Pillanatok alatt visszavált egyesbe, magára ölti régi, jól bevált, szexi angyal jelmezét. Ha még ennek se adnánk be a derekunk, előrukkol a jó háziasszony-kislány kettőssel. Ez kb. úgy néz ki, hogy boci szemekkel süti a rántottát reggelire. Hát melyik szerelmes férfiember ne dőlne be neki? Egy kis ideig áltat a tündéri barátnő stílussal, aztán okosan megint adagolja a fúria szerepet. Mindig tökéletesen időzít. Nem alkuszik, csak ha a vesztét érzi. Mindent előre megérez. Sosem veszít, még ha azt is hinnénk, hogy mi nyertünk, igazából ő a főnök.
Ismeri a gyenge pontunk, és ki is használja azt. A legtöbb esetben persze viszont szeret, vagy legalábbis elhiteti velünk. Egyetlen fegyver létezik ellene, a határozott kiállás. Ehhez persze ki kell zökkennünk kis időre a hősszerelmes szerepből.
Ezt ő nagyon jól tudja, éppen ezért minden erejével azon lesz, hogy ez ne történjen meg. A helyzet az, hogy más választásunk nincs. Vagy tudtára adjuk keményen, hogy ez nem, így nem működik, vagy gazdagítjuk az oly nagy létszámú papucs csapat létszámát.
A legnehezebb azt tudatosítani magunkban, hogy igen is, a sarkunkra kell állni és attól, hogy férfiként viselkedünk nem, hogy szakítani fog, inkább megbecsül bennünket. Még ha nem is válik ténylegesen angyalivá, a kapcsolat érdekében kénytelen lesz visszavenni a hárpia stílusból. Abban az esetben meg, ha igazán sosem szeretett, valószínű, hogy új áldozatot keres, akinek a szerelmét lecsapolhatja. Ennél a pontnál szintén résen kell lenni. Néha, ha túlságosan gyengék vagyunk, képes visszaédesgetni magához. Okosabb ilyenkor új barátnő után nézni, az elmúlt időszakot pedig nagyon kemény, bár kétségtelenül hasznos tapasztalatszerzésnek felfogni.
