Tisztelt Zab Gyula úr!
A megadott adatok alapján utánanéztem a telkeknek. Még egy két adat hiányzik, de a nagyja megvan.
Megdöbbentő a bürokrácia mértéke és az, hogy gyakorlatilag semmiben nem engednek a hivatalok. Hosszú és nehéz út áll az előtt, aki valamit is kezdeni akar a területekkel, nem beszélve a tetemes anyagi ráfordításokról. Készítettem egy hozzávetőleges költségvetést és ennek alapján felajánlok önnek 1MFt-ot a nagyobbik 1038/2-es területért. A pénz kp-ban rendelkezésre áll, így amennyiben elfogadja az ajánlatomat, azonnal el is kezdhetjük az adásvétel papírmunkáit. Előzetes információk alapján kb. 6 hónap az ügyintézés átfutási ideje, de addig is természetesen foglalót tudok adni.
Várom válaszát, maradok tisztelettel,
Jablonkai László
A levél születése előtt egy hónappal, 2015 májusában, az interneten böngészve akadtam rá egy privát honlapra, a Google sokadik oldalán, valami borzasztó, a site készítő robot által generált néven. Nem csoda, hogy eddig nem akadt meg a figyelmem rajta és szerencsémre másé sem. Egy eladó, „panorámás területek” című hirdetést tartalmazott, benne négy darab, külön területeken található ingatlan. Máshol, szerencsére nem is volt hirdetve.
Ekkor már jó tíz éve kerestem a megfelelő telket, de nem találtam. Türelmes ember lévén, rengeteget megnézetem már, lassan kialakítván egy új, teleknéző kirándulás nevű hobbimat.
Azonban a megtekintett területek valami miatt mindig fennakadtak, a saját magam részére kitalált rostán, melynek igazából csak két feltétele volt.
1., Legyen egy kis balatoni panoráma
2., Ki tudjam fizetni
A második próbatétel volt az igazi probléma, ugyanis nem volt egy vasam sem.
Természetesen a levélben említett készpénz sem volt meg, de mivel maximálisan bíztam magamban és az „élj úgy, ahogy szeretnél és akkor sikerülni fog” szemléletem dolgozott bennem, megírtam a levelet. Ezeken kívül, mivel szemtelenül alacsony árat kínáltam, az esélytelenek nyugalmával írtam le a fent említett mondatot, valószínűsítvén, hogy úgysem kell kifizetnem
A legnagyobb csodálkozásomra azonban, Zab úr elfogadta az ajánlatot.
Így kezdődött menybemenetelem, egy tövisekkel kirakott úton….
Az első, egyeztető telefonok után, jó szokásomhoz híven kocsiba pattantam, de most magammal vittem János barátomat is. A lefelé úton hosszasan ecseteltem neki egy balatoni telek előnyeit, mivel a meghirdetett ár jócskán túlmutatott a lehetőségeimen és úgy gondoltam, ha kettéosztjuk a területet, akkor talán végre boldog tulajdonossá válhatok.
Zab úr részletes rajzot küldött, pontos leírásokkal, méretekkel, hogy megtaláljuk az eladásra kínált ingatlant. Itt azért már gondolhattam volna, hogy nem lesz egyszerű a dolog, mert ugye általában az utca és a szám elég szokott lenni az útmutatáshoz.
Balatonudvariba érve, a Vászoly felé vezető útra kellett befordulni és menni, amíg el nem hagyjuk az utolsó házat. Az erdőbe beérve, jobbra fordulva, egy murvás úton hajtottunk fel a hegyre. A táj gyönyörű volt, a tavasz harsogott a friss zöld levélbe borult erdőben. A kilométer számlálót figyelve mértük a száz métereket és a leírás alapján próbáltuk beazonosítani álmaim tárgyát.
Megérkeztünk.
Áthatolhatatlannak tűnő aljnövényzet állta utunkat az út jobb szélén. A sűrű bozótosban álló fácskák között bepillantva, körülbelül két métert nézhettünk be a területre.
Az út szélére félrehúzódva, kiszálltunk a kocsiból.
Barátom elég határozott hangon azonnal nemet mondott nagyszerű ötletemre és a rengeteg munkát valamint a borzasztó állapotokat emlegetve rövid úton lezárta a kérdést.
Ekkor még a telekre be sem léptünk.
Én viszont elég csökönyös tudok lenni, ha az álmaim megvalósításáról van szó és a munkától sem félek, így a sűrű ágak között bebújtam a rengetegbe. Az arcomat összevissza karmolták az ágak és a kabátom is elszakadt, de bemásztam. Nagy örömömre itt-ott vadcsapásokat, sőt kis tisztásokat találtam melyeket kihasználva lehetőségeimhez mérten bejártam a dzsumbujt. Az északkelti sarokban kis dombhoz értem. A szédítő, majd egy méteres szintkülönbséget leküzdve Dél felé fordultam és a fák között megpillantottam a Balatont!
Csupán egy kis csíkot láttam ugyan a vízből, a két szomszédos hegy lankáinak ölelésében, de azonnal beleszerettem…
