Június 26, hétfő. Megint este van, egy újabb forró és párás nap vége. A nap már lement, de még nincs sötét. Esteledik. Kicsit melankolikus hangulatban ülök ki a kertbe, hallgatni egy kicsit a kabócákat. Jó itt. Szeretem. Azonban megint nem tudok mit kezdeni a mostanában egyre gyakrabban jelentkező érzéssel, hogy egyedül vagyok. Sőt magányos. Agglegény! Az oly sokak által irigyelt őszülő, ámde sármos férfi. De jól hangzik. Talán igaz is. Nem is olyan régen, még élveztem az egyedüllétet. Most nem. Lehet, öregszem. A barátaim most érkeztek haza a nyaralásból, átmentem beszélgetni egy kicsit. Ha már így együtt voltunk meg is vacsoráztunk, sőt három... »View More
