Na végre, telepítünk! Érdekes állatfajta az ember. Mindig rohan, sürget. Előre, haladjunk, nyomás-csinájuk! Ez az alkotó ember. De hát ez viszi előre az emberiséget, különben még mindig a kőbaltánál tartanánk. Fárasztó? Igen. Megéri? Igen. Egyértelmű, és mégis… Valami nem jó. Valahogy túl sok. Valahogy kiszállnék belőle… Ezért is épül a Birtok, a kiszállás lehetősége miatt. De addig…. Szóval, telepítünk. Itt a gép és három szakmunkás. Józsi szokás szerint a gépet vezeti, ketten pedig adagolják a mindig éhes szerkezetet. A gép hátulján ülnek, és óvatosan helyezik be az oltványokat az ültetőgép szalagjára. Az egész nagyon okosan van megkonstruálva. Egy eke... »View More
Jaj Anyám, mibe vágtam már megint bele… A büdös életben nem lesz ez a terület kőmentes. Mit kőmentes? A nagyobb sziklákat kihordani sincs esélyünk. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe, miután irtó sok munka után sem néz ki túl jól a terület. A kő mintha egyre több lenne, a terület egyre nagyobb, a lekutyagolt kilométerek kővel a karjaimban egyre csak szaporodnak. De változás nem sok. Ez így nem fog menni, valamit ki kell találni. A telek alakja elég szabálytalan és a hatalmas gép mely a szántást végezte, sok helyre be sem tudott menni, nemhogy meg tudna ott fordulni. A Gépes Józsival ezért abban maradtunk, hogy a telepítés előtt úgyis boronálni kell, de előtte felküld egy... »View More