Prológus

Prológus   Régi vágyam egy kis családi birtok megalapítása, ahol majd öreg napjaimat, végre emberhez méltó módon megélhetem, mely helyen a számomra oly fontos emberi értékeket megőrizhetem és reményeim szerint gyermekeim és leendő unokáim társaságát élvezhetem. Nem mellékesen azt is fontosnak gondolom, hogy ha majd végképp megpihenek, nyomdokaimban utódaim hosszú sora élvezheti a családi gazdaság minden áldását és pihenheti ki az élet rögös útjainak fáradalmait. Hiszem, hogy egy család fennmaradásának és boldogulásának elengedhetetlen feltétele egy hely, mely menedék testnek és léleknek egyaránt. Egy hely mely a századok folytán szenté válik azoknak, kikre most gondolok, a családomnak.... »View More

Aranyosi Ervin: A világon annyi ember…

  A világon annyi ember nem hisz a csodákban. Nem látja meg a szépséget, a nyíló virágban. Nem képes a pillanatban szívből elmerülni. Nem képes a természethez közelebb kerülni.   A világon annyi ember vár a nagy csodára, bár ott van az orra előtt, észlelésre várva! Bezárt lelke pénzre, kincsre, gazdagságra vágyna, ahelyett, hogy napjaiban örömet találna.   A világon annyi ember nem képes szeretni, a szépséget, a jóságot, szívvel észre venni. A jót, jóval viszonozni, tiszta szívvel adni, élvezni a percek súlyát, jelenben maradni.   A világon annyi ember másképp éli létét. Könyörögve kéri Isten kegyes segítségét. A teremtő pedig teremt, “két kezével”... »View More