Sötét este, éjfél előtt tántorog a pince mögött a lopóba kapaszkodva csetlik, botlik, rogyadozva egy magányos öregember Rikoltozó nóta foszlány hej, be csúnya, látvány gajdorászva beszél, de kihez egyedül áll a székihez és támlájára dőlve megpihen Szegény ember roncsa ki porhüvelybe ontva bánatát motyogja vagy inkább csak mutogatja mert beszédre már nem futja Értelme nincs, de fújja ég felé lendül ujja s viccesen fenyegetvén az Úr felé billegetvén csak azért is mondja Hej te Isten, mit vétettem egyedül hagytál életben édes párom, drága arám nélküled nem vár reám itt csak a magány Pici lányom, kis csillagom remélem... »View More
