"Ha bánat és a bor, agyadban frigyre lép …"

  Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen eljössz-e vigasztalni kedvesem?   Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked?   Ha akkor eljössz: áld’ni fogom a lábaid nyomát, s áldott legyen a rózsaszínű út, az út, melyen menni fogsz tovább, áldott legyen a szív, mely erre kerget, s áldott legyen, áldott legyen a lelked, legyen a boldog álmok temploma.   Hanem azért áldani foglak téged akkor is, ha nem gondolnál rám többet soha.  »View More

Added szerda, október 5, 2022 in Más versei 1 Comment

  A világon annyi ember nem hisz a csodákban. Nem látja meg a szépséget, a nyíló virágban. Nem képes a pillanatban szívből elmerülni. Nem képes a természethez közelebb kerülni.   A világon annyi ember vár a nagy csodára, bár ott van az orra előtt, észlelésre várva! Bezárt lelke pénzre, kincsre, gazdagságra vágyna, ahelyett, hogy napjaiban örömet találna.   A világon annyi ember nem képes szeretni, a szépséget, a jóságot, szívvel észre venni. A jót, jóval viszonozni, tiszta szívvel adni, élvezni a percek súlyát, jelenben maradni.   A világon annyi ember másképp éli létét. Könyörögve kéri Isten kegyes segítségét. A teremtő pedig teremt, “két kezével”... »View More

Added hétfő, november 30, 2020 in Más versei Add a Comment

fölkereslek, hogy ne kelljen rádöbbenned: magamrahagytál    »View More

Added vasárnap, február 22, 2015 in Más versei Add a Comment

    Az arcod lassan szilánkokra omlik,   széttört fényfolt egy pohár víz színén,   mint hibás tetoválás, elmosódik   az érintésed. Tavaly volt? idén?   A kis ugrás a lázgörbén mikor volt?   Hol vesztettem el azt a régi sorsot,   hogy a megtörtént történet gyötörjön,   ne a kitalált, aztán tollba mondott?       A fikció egyszerre kórház, börtön,   egyszerre véd, egyszerre fogva tart.   Beteg vagyok, vagy büntetésem töltöm?   A kint s a bent egyszerre fojtogat.   Már a vonásaidat köhögöm föl,   míg kúszik bennem, kúszik a higany,   a meg nem élt, csak vágyott örömöktől   lázasodom én is, mint annyian.       Torkomon... »View More

Added hétfő, január 31, 2011 in Más versei Add a Comment

Mert mind elkurvulunk egy szép napon. Helyzetbe hozni van, akit nehéz, de kialakul majd az olyan helyzet, s előbb-utóbb úgyis lesz annyi pénz, amiért végül szétrakjuk a lábunk, s ha van kereslet, áruba bocsátjuk: hitét az egyik, tudását a másik, és élvezkednek rajtunk megunásig. Ó, nem, először nem fáj egy kicsit sem. Aztán nagyon. De végül megszokod. Próbáld azt mímelni, hogy élvezed, s nem a leendő hasznot számolod. Legyél hétpróbás, ki tudja a módját: forró lehellet, ha a szív hideg, pergetik már azt az időt az órák, mikor ingyen sem kellesz senkinek. Egy-két barát az utcán félrefordul, apa és anya, mint mindig, megért. Hajnalban, ha az álmok vére csordul, csak Isten kérdi néha meg,... »View More

Added szombat, január 15, 2011 in Más versei Add a Comment

Wass A.: Csillagvirágok Mikor a tavasz osztja csókjait, S a zöld erdőkön napsugár ragyog, Felébrednek a nedves pázsiton Piciny, fehér kis földi csillagok… A harmatcseppes rétek bársonyára Fehéren hull ezer csillagvirág, Felette lágyan elsusog a szellő, S az erdő szélén intenek a fák… Volt egyszer egy csillag… fényes… ragyogó Ezüst sugártól tündökölt az ég, Reggel is sokáig oltogatta Erős fényét a kékes messzeség… Egyszer meglátott messze valahol Egy sápadt fényű testvér csillagot… De elvesztette… s keserves bánatában A horizonton végig vágtatott… Aztán széthullott… ezer kis vadvirágra, S a földre hullva többé nem ragyog… A tölgyfaerdők... »View More

Added kedd, január 11, 2011 in Más versei Add a Comment

Minden szívnek van egy csodakertje, a kert közepében van egy palota, s minden palotában egy fekete szoba. A fekete szobában Csontvázember ül. Sötéten. Egyedül. Néha a palota zsivajába, s a tavaszodba belehegedül. Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze. Halkan peregnek, mint a levelek. (Szívedbe mintha ezer kés hasítna: zokog, zokog a csontvázembered.) Idegen szemektől kacagással véded, jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs! Mások palotáit irigykedve nézed: neki nincs! neki nincs! Pedig: minden szívnek van egy csodakertje, s minden csodakertben van egy palota. S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol: minden palotában egy fekete szoba /Wass A. – A szívpalota titka/  »View More

Added kedd, január 11, 2011 in Más versei Add a Comment

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út És árnyak teste zuhant át a parkon, De még finom, halk sugárkoszorút Font hajad sötét lombjába az alkony: Halvány, szelíd és komoly ragyogást, Mely már alig volt fények földi mása, S félig illattá s csenddé szűrte át A dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata Fénylett hajadban s béke égi csendje, És jó volt élni, mint ahogy soha, S a fényt szemem beitta a szívembe: Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, Vagy áldott csipkebokor drága tested, Melyben egy isten szállt a földre le S lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, És percek mentek, ezredévek jöttek, – Egyszerre... »View More

Added hétfő, január 10, 2011 in Más versei Add a Comment

ÉBREDÉS Különbéke (1935)   Áttetsző arany ingében ragyogva jött a nyári hajnal a réten át; azt hitte, hogy még alszom, mert mikor házam elé ért, elmosolyodott, körülnézett s a nyitott ablakon nesztelenül beugrott a szobámba, aztán könnyű ingét ágyamra dobva bebújt hozzám a takaró alá. Azt hitte, hogy még alszom s megölelt s én mozdulni sem mertem, félve, hogy felébredek és álomnak remélve, hogy ébren vagyok… és húnyt szemmel és mozdulatlanul és remegve tűrtem, hogy karjaimba fészkelje magát, s mintha egyetlen érzék erejébe gyült volna testem-lelkem minden éhe és szomja és a beteljesedés minden igérete, csak a tapintás néma ajkával s vak... »View More

Added hétfő, január 10, 2011 in Más versei Add a Comment

Kiss Judit Ágnes Ráolvasás   a lélek vékony pókfonál a testet lassan átszövi az őrizetlen sarkokat aztán az ajtót-ablakot míg lassan minden szürke lesz tapadós fényes és puha míg nem lesz olyan mozdulat,mitől a háló nem remeg akármit kérdez már a test úgyis a lélek válaszol öröklét csöndes zsarnoka a test körötte csak fogoly.  »View More

Added hétfő, január 10, 2011 in Más versei Add a Comment