Reggel jókor kirontottam mint Zrínyi a likon, mert ma időben szeretnék végezni, mivel délután Superbike futam. Azt pedig akkor is megnézem ha….
Gyors kipakolás után ugyanazzal a lendülettel húztam is vissza a házba, mert Wágner Úr árnyékban áll, és ott még megveszekedett hideg van. Hiába, a február az február.
Egy órányi lődörgés és kifelé kukucskálás után, végre rászántam magam, és a közben megérkező fiam társaságában méltóztattam végleg kivonulni.
Krisztiánt teljesen lenyűgözte fáint kis magas fordulatú köszörűm, úgyhogy a szerszámválasztás nem is volt kérdéses. Ő gyökölni, én csiszolni kezdtem.
10 perc múlva már azon vigyorogtunk, hogy ki hogy néz ki a ránk szálló por miatt, de egy percre sem hagytuk abba a munkát, így jól haladtunk. Tulajdonképpen jól kibeszélgettük magunkat, délig legalább két mondatot váltottunk, így az apa-fiú program, alkotó tevékenységgé változott. Jól nyomta a srác, ha jól látom nem valószínű, hogy jogi doktor válik belőle, mert az alkotás neki is lételeme.
A párom közben vöröskáposztás-almás ágyon pácolt tarját készített, úgyhogy az első hívó szóra már mentünk is ebédelni.
Lehet, hogy egy kicsit túlzásba is vittük a kajálást, mert utána muszáj volt egy kicsit lepihennünk, ami igazából tartós henyélésbe csapott át, így a mai munkanapot befejezettnek tekintettük.
A mai mérleg:
Kész a gyökölés, és a test egyik fele le van csiszolva.
A héten nem valószínű, hogy lesz időm a hajóval foglalkozni, minden esetre ha tudok csenek rá egy kis időt. Következik a másik oldal csiszolása, és a glettelés. Bár ahhoz lehet, hogy még hideg van, félek nem fog megkötni az anyag. Na, majd meglátjuk.
ui: A Superbike futam szenzációs volt, amit Biaggi művelt a második futamon, az szinte hihetetlen volt. Látszólag, a tepsi épségével mit sem törődve verekedte át magát az egész mezőnyön, és az utolsó helyről a 2.-ra jött fel, nem egyszerű tempóban. Biztos hogy elmeroggyant.
Így természetesen, az egyik kedvencem. 🙂
