Tavasz van. Végre ismét arany sugárral tűz a nap, csattognak a madarak, kertem végében lassan életre kel az öreg Duna is. A hattyúk már elkezdték násztáncukat, hosszú nyakukkal táncolva, szárnyaikból kosárformát alkotva udvarolnak egymásnak. Szerelmesek. – A tavasz az újjászületés – mondja apám. Ezért szeretem, ez a legszebb évszak. Már pálinkázunk egy ideje hármasban, ahogy illik is, ha rég nem látott szeretett vendég jön. Pláne, ha erdélyi a vendég. Szóval pálinkázunk. Apám, Csaba és én. Csaba Kolozsvárról jött, a családhoz tartozik. Jó ember, ki ismeri mind nagyon szereti. Egy másik világot képvisel, egy rég letűnt kort, egyszerű, nyugodt a világra érdeklődően... »View More
