Ilyenkor Ünnepek alatt, mindenki elmeséli neki mit is jelent a Karácsony. Magasztos gondolatok, eszmék röpködnek, és válnak üres frázissá abban a pillanatban, amint az a legtöbb ember száját elhagyja.
Úgy gondoltam nem írok a karácsonyról, hiszen amit számomra jelent, azt úgy sem lehet néhány szépen válogatott szóvirággal kifejezni, és nem is szeretném az ünnepet erre a szintre degradálni! Most is más gondolatait szeretném veletek megosztani.
Aki igazán ismer az tudja, hogyan élek, mik számomra az igazi értékek, és nem csak karácsonykor, hanem rövidke létünk minden egyes napján. Sajnos nem túl sok olyan emberrel találkoztam, akit ebbe a szűk körbe sorolhatnék, de nekik mégis álljon itt ez a kis történet, karácsonyi üdvözletképpen:
VAN JÉZUSKA?
A nyolcéves Virginia O’Hanlon mindenképpen tudni akarta. Ezért a Sun napilapnak levelet írt: „Nyolc éves vagyok. Néhányan a barátaim közül azt beszélik nincsen Jézuska. Papám azt mondja, ami a Sun-ban áll az mindig igaz. Kérem, mondják meg nekem! Van Jézuska?
Virginia O’Hanlon“
A dolog Francis Church főszerkesztőnek olyan fontos volt, hogy személyesen válaszolt, mégpedig a Sun címoldalán.
„Virginia, kis barátaid tévednek. Kétkedő korunk kétségei gyötrik őket. Csak azt hiszik el, amit látnak. Azt gondolják, az nem is létezhet, amit kis szellemükkel nem tudnak felfogni. Hogy az egy felnőtté, vagy gyermeké, minden emberi szellem törpe. A világmindenségben elvész, mint egy parányi hangya. Egy ilyen hangyaszellem nem elég az egész igazság felfogására és megértésére.
Igen Virginia, van Jézuska. Olyan biztosan létezik, ahogy van szeretet, nagylelkűség és hűség. S mert mindez van, szép és örömteli lehet az életünk. Milyen sivár lenne a világ, ha Jézuska nem lenne! Olyan, mintha Virginia sem lenne, se hit sem poézis – semmi, ami létünket elviselhetőbbé tenné. A gyermekség fénye nem ragyogná be többé a világot, s a látható szépségéből egy fáklyacsonk maradna csupán.
Van Jézuska, mert különben a meséknek sem hihetnél. Persze, szentestén megkérhetnéd a papád, menjenek ki, kapják el a Jézuskát. És senki sem látná Őt – de mit bizonyítana ez? A Jézuskát senki sem látja, de az még nem bizonyíték arra, hogy nincs Jézuska. A legfontosabb dolgok legtöbbször láthatatlanok maradnak. A tündérek például, mikor a holdfényben táncolnak, s lám mégis vannak.
Minden csodát elképzelni és még meg is látni – arra a világon senki sem képes. Akármit is látsz, sosem látsz mindent. Összetörheted a kaleidoszkópot, hogy kiszedd belőle a színes hópelyheket. Egy pár üvegcserepet találsz csupán, semmi mást. Miért? Mert van egy fátyol, ami az igazi világot eltakarja, egy fátyol, amit semmilyen földi hatalom sem tud elszakítani. Csak hit, poézis és szeretet tudják időnként fellebbenteni. De akkor a szépség és nagyszerűség egyszerre láthatóvá válik. – És akkor az igaz is? – kérdezheted.
Semmi az egész világon nem igazabb és maradandóbb Virginia. A Jézuska él és örökké élni fog. Még tízszer tízezer év múlva is itt lesz, hogy gyermekeket, mint Téged, és minden igaz szívet örömmel töltsön el. Boldog Karácsonyt Virginia!”
PS: Virginia O’Hanlon és Francis Church levélváltása 1897-ben történt. Több mint fél évszázadon keresztül, a Sun 1950-es megszűnéséig minden évben újra nyomtatták a karácsonyi szám címoldalán. Gabe Pressman, egy new-york-i televíziós újságíró, a megfogó történetet harminc éven keresztül adta elő karácsonykor a televízióban. Virginia kérdését és Francis Church válaszát minden évben felolvassák egy ünnepélyes ceremónia keretében a Columbia egyetemen. A story több TV és film feldolgozás alapjául szolgált. Virginia a cikkel kapcsolatban élete végéig szakadatlan kapta a leveleket.
Hajdan volt legszebb karácsonyi ajándékom ez a kis történet. Nekem meghatározó élményt jelentett elolvasni, s most repes a szívem, hogy megoszthatom veletek. Az éjek éjén, mikor felekezeti, világnézeti, s politikai elkötelezettségtől függetlenül a legmagasztosabb érzések forrasztják egybe az emberiséget, mindannyian érezzük – mint az iménti történet tanulsága is mutatja – hogy emberi létünk kimagasló értékei, a hit, szeretet, nagylelkűség és poézis szentestén egyszerre vannak jelen.
Isten, ha van, minden ablakon betekint ilyenkor és ezt valahogy érzi is minden ember. Én sem érzem magam sosem közelebb Istenhez, mint mikor a sok tágra tárt, boldog gyerekszemben csillagszórók fénye ragyog. Mondom én, aki még csak nem is vagyok vallásos.
Mint a keresztény világ minden otthonában, nemsokára nálatok is meggyúlnak a gyertyák, felhangzik a karácsonyi ének, jelezvén az érkezést, mely mindenkinek legjobb hitére bízva, nem feltétlenül kell, hogy Krisztus érkezése legyen. A fő az, hogy a karácsony üzenete átjöjjön és eljusson a szívekig.
Aki nem Krisztus születését ünnepli, legyen annak a karácsony a magasztos gondolatok ünnepe, arany pántlikával átkötött hitbe és szeretetbe csomagolva. Kívánom most mindenkinek, hogy merjen hinni egy (még)jobb és még élhetőbb világban, mert a világot, ha valami egyáltalán, egy sziklaszilárd hitbéli elkötelezettség viszi előre, teszi szebbé, élhetővé.