Vagyok aki vagyok, tudom meg már nem változok
maradok kinek születtem, ez ellen nem harcolok
Szeretek, gyűlölök, irányít a vérem
érzem, tudom így ér el majd a végem
Tettem áldás, majd vétkezek, ahogy Isten s Ördög rángat
tánclépésben járok, pedig szívem őrült mód vágtat
Járom a táncot, mit reám mért az élet
Be nem vallanám, pedig legbelül félek
Mikor Isten előtt állok és megmérettetek
vajon mit fog mondani, merre mehetek
Kebelére von e engem mint bűnbánó lélek
vagy sötét úrnak ád, mint bűnös vendéget
Hát igyekszek jónak lenni, már amennyire tőlem telik
bízván abban, hogy elárvult lelkem felemelkedik
Tán bebocsátást nyerhet a fénynek termébe
remélve, ott nem leszek senki terhére
Majd csendben megleszek ott, valami sarokban
mint ijedt pillangó egy bezárt marokban
Az összes angyallal idővel megbarátkozok
Mert vagyok aki vagyok, tudom meg már nem változok
