Aki nem tudná a Spirit of Hungary Fa Nándor új hajója, ami épp most rugaszkodott neki spanyol országból, egy földkerülő versenynek. (Barcelona World Race)
Érdekesek a reakciók. Kit érdekel ez egyáltalán? Amúgy is, honnan és miből? Nincs ennek más dolga, más baja, más, más, más….?
MÁS? Ez lehetne Fa Nándor hárombetűs nekrológja. Más.
A folyton elégedetlenkedőktől kérdezem, miért kell kritizálni? Miért nem lehet csak simán örülni más sikereinek? Miért nem lehetünk büszkék arra, aki saját erejéből, minden mást feladva, MAGYAR SZÍNEKBEN körülhajózza a földet, a világ legrangosabb versenyein? A világ elitje előtt képviseli hazánkat, tizedannyi pénzből és tízszer annyi lelkesedéssel, mint a nagy csapatok. Igen, az ELIT előtt. Így, csupa nagybetűvel. A vitorlázás sosem volt és talán soha nem is lesz az átlagemberek sportja. Nem is annyira a pénz – bár nem kifejezetten olcsó hobby – inkább a társadalmi ranglétrán való elhelyezkedésre gondolok.
A világ vezető tekintélyei előszeretettel vitorláznak, golfoznak, lovaspólóznak és lássuk be kis hazánk megítélése rajtuk múlik. Lehet, hogy ezekkel a lehetőségekkel inkább élnünk kellene?
Hogy honnan szerzi rá a pénzt? Bocs, de az ő dolga. Nem kért tőlünk egy vasat sem és nem arra megy el a nehezen megtermelt adóforint, hogy új hajót építsen. Nem úgy, mint a többség által favorizált „világverő” futballunkra. Ha egy szerencsés csapat a sorsoláson a magyar válogatottat kapja meg ellenfélnek, csak udvariasságból nem tör ki hangos örömrivalgásban.
Új stadionok! Az eszem megáll. Ha a Felcsúti Stadion folyamatosan telt házzal menne, akkor sem termeli ki még csak a stadion fenntartásának költségeit sem. Na, ez aztán a remek ötlet.
De inkább vissza a vitorlázáshoz.
Nem tudom hányan hallották, hogy a napokban a Majthényi Szabolcs – Domokos András páros a 11. világbajnoki címüket zsebelhették be Sydeyben, a repülő hollandi kategóriában. Ha jól tudom a kilenc futamból nyolcat megnyertek meg és egyszer másodikak lettek. Ez a „kirívó eset” is úgy történt, hogy rosszul rajtoltak és a büntetés miatt az utolsó helyről vágtak neki a távnak.
Schumi, vagy Rossi hányszoros világbajnok?
És a focistáink?
Szóval én úgy gondolom, hogy nem kéne mást bántani csak azért, mert más sportot választott és talán azt is meg kellene nézni, melyik erősíti inkább az ország jó hírnevét. Már azt a keveset ami még megmaradt.
Ide sorolhatnám továbbá az úszóinkat, a vízilabdázóinkat és még vagy egy tucat sportot, amely nem a nagy állami kalapnak köszönheti „sikereit”.
De az is lehet, hogy a folyton hangoskodók, csak a saját sikertelenségük miatt érzett haragot vetítik ki azon kevesekre, akik felülemelkedtek saját korlátaikon és szinte emberfeletti erőfeszítésekkel megvalósították álmaikat. És ez nem csak a sportolókra igaz, az élet szinte minden területén vannak kiemelkedők és ez lássuk be a többség szemében inkább szálka, mintsem elismerésre méltó.
Szóval jó szelet Spirit of Hungary, mutasd meg a világnak Magyarország igazi szellemét.
