Valahogy furcsa érzésem van mostanában március 15.-ével kapcsolatban.
A szabadság, a hazaszeretet és a bátorság/hősiesség ünnepébe furcsa mellékzöngék keverednek. Az egész ünnep, sőt már a kokárda viselése is inkább politikai nézeteink kinyilváníttatásává silányult ahelyett, hogy azok előtt tisztelegnénk, akik életüket s vérüket áldozták a hazáért.
Gyermekkoromban, mikor még nem volt ünnepé nyilvánítva ez a magyarság történelmében, valljuk be nyugodtan, talán legfontosabb nap, alig vártuk, hogy kis kokárdát köthessünk a nemzeti színű szalagból. Sőt volt, hogy csak fonalból, vagy éppen a gombostűre felfűzött piros, fehér, zöld szívószálból készítettünk piciny jelvényt. Eszünkbe sem jutott, hogy ezzel azt bizonygassuk, hogy mi mekkora magyarok vagyunk, sőt mi magyarabbak a többinél, mert a mi családunk éppen ősi nemesi vérből származik, vagy a mi őseink ezt és ezt tették a hazáért. Persze ezekre az eseményekre, történelmi tényekre mindenki büszke volt, és jogosan büszke lehet ma is, de az ünnep nem degradálódott le hitvány magamutogatássá, mint azt ma tapasztalhatjuk.
Ma, ha valaki nem ért egyet a jelen politikai nézetekkel, akkor egyszerűen nem tűz ki kokárdát, illetve ennek éppen fordítottja, a már bohócszerűen hatalmas, szinte zászló méretű trikolor viselése. (Mégis csak a méret a lényeg? 🙂 )
EMBEREK! EZ AZ ÜNNEP NEM RÓLATOK SZÓL!
Ezzel az ünneppel a hősök előtt tisztelgünk, és a szabadság iránti vágyunkat fejezzük ki.
Nem a politikai nézetünket, és kifordított esetben az Unió iránti ellenszenvünket (szabadságvágy?!) hangoztatjuk. Nem a mocskos komcsik, és a hazaárulózás amúgy is erősen vitatható és szerintem nem is túl „elegáns” vagy éppen épp eszű megnyilvánulásának helyszíne.
Ez az ünnep, tisztelgés azok előtt, akik nélkül ma Magyarország nem lenne az, ami. Tisztelgés Kossuth, Petőfi és a többi hős, igaz hazafi, igaz magyar előtt!
Ők nem voltak magyarabbak a többi magyarnál. És nem azért tűzték a nemzet színeit a szívük fölé, mert hatalomra, hírnévre vágytak. Ők a magyarságért akartak tenni. És TETTEK IS, nem csak beszéltek róla! És nem csináltak bohócot magukból, pusztán divatból.
Persze tudom, látom én is, hogy a mai pártok és a média összefonódásával irányított „magyarság”, birkaként terelése nagyon jól működik. Látom, hogy párttól függetlenül ez az ünnep is csak arra szolgál, hogy újabb és újabb szavazókat szerezzünk.
De azt is látom, hogy a „Tisztelet a bátraknak” transzparens alatt, egy szó sem esett a bátrakról…
