Ez katasztrófa.
Sehogy sem haladok. Már kezdek rájönni miért tart egy-egy hajó felújítása, akár több évig is. Egyszerűen NINCS IDŐ többet foglalkozni a hajóval.
Már most jelentős késésben vagyok, ugyanis az idén meg akartam csinálni a testet, hogy tavasszal „csak” szerelvényezni kelljen.
Ehhez képest, még csak most álltam neki a swertszekrénynek, és a vakáborcnak. Megvettem a vakárbóc vasait, nevezetesen két 20X40- es szögvasat, a két 4 mm-es vaslemezt, ami az árbóctalpra és a fenékre fog illeszkedni, és méretre is vágtam. Egész jó kis kombinációt találtam ki, ami a vakárbóc és a swert összekapcsolásával, borzasztóan stabillá teszi az egész miskulanciát. Ezzel csak az a baj, hogy addig nem tudom berögzíteni a vasalatot, amíg a szekrény nincs kész, ugyanis a vakárbóc talp is beszáll a swertszekrény merevítésébe. Ezt egy kicsit nehéz lenne elmagyarázni, de ha majd ott tartok, rakok fel róla képeket. Egyelőre lamináltam a talp alá öt réteg háromszázas paplant, és szövetet felváltva, erősítés gyanánt.
Tehát a következő lépés a swertszekrény. Hosszas tervezgetés, és számolgatás után, megszületett a sablon egyelőre csak papírból. A sok számolásnak az lett az eredménye, hogy nemes egyszerűséggel akkora szekrényt kell készítenem, amekkora csak befér. Egyébként a Bowliban is ezt láttam, de gondoltam én okosabb vagyok, és csinálok én majd nagyobb helyet. Jó terv volt…
Na szóval, holnap kivágom bútorlapból a végleges formát, összeszerelem, és lehet laminálni. Muszáj sietnem, mert ez a kellemes ősz már nem tart sokáig, és a hajó nem fér be semmilyen fűthető helyre sem. Konkrétan a garázsba 🙂
