A most már rendesen kihigított algagátló gyönyörűem elterült az előzőleg gondosan simára átcsiszolt, és zsírtalanított felületen, majd rövid száradás után rákerült a harmadik réteg is.
Az eredmény. Hát, nem mondom, hogy tökéletes, de azért mindenképpen jó lett. Fontos a precíz glettelés, a tökéletes és kellő vastagságú alapozás, és a rengeteg csiszolás. Az algagátló felhordása, már csak hab a tortán. Ezt a réteget már nem szabad higítani, mert nagymértékben veszít algagátló képességéből, így csak a tökéletesen előkészített felületre szabad, min. három rétegben felhordani.
Felvittem az első réteg színt is a hajó oldalára, és „természetesen” ez sem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Sztem. itt meg túl lett higítva a festék, mert a felületen apró kis légbuborékok jelentek meg. Mintha a teddy henger pórusaiból válnának ki. Na mindegy, első rétegnek jó lesz, természetesen alapos csiszolás után.
A nagyobb baj az az, hogy beállt a hátam. Pedig semmi sem emeltem, csak egyszerűen az utolsó algagátló réteg felvitele közben pattant egy nagyot a nemtudommim, és kész. Azt hittem infarktusom van, ugyanis olyan érzés volt, mintha nyílvesszővel lőtték volna át a mellkasom. Először nem is tudtam behatárolni mim fáj, csak azt tudtam, hogy nagyon. De mivel nem kezdtem el zsibbadni, páratlan orvostudori tapasztalataim alapján megállapítottam, hogy minden ok, csak a kezem nem tudom felemelni, és nem tudok fordulni, hajolni. Ezt a puruttya egy betegséget. Na mindegy az utolsó réteget már csak befejezem gondoltam, de aztán délután még valahogy rákerült az első réteg fedőfesték is.
Itt tartok most. És bár azóta már kétszer voltam természetgyógyásznál, – aki valóban sokat javított nyomorúságos állapotomon – nem tudom hogy lesz a hajó lecsiszolva a hét végéig. 🙁
Pedig le lesz.
