Azt hiszem a tegnapi szakításom megviselt egy kicsit.
Ma egész nap csak tengtem lengtem. A feladataimat elvégeztem persze, de valahogy nem voltam az igazi.
Első pozitív élményem a titkárságon ülő két csaj reakciója volt, mikor elmeséltem nekik a tegnap estémet. Jó a viszonyunk, szinte baráti, így nyíltan elmondhattam nekik, mennyire rosszul érintett a tegnapi esti történet.
A hölgyek reakciója a következő volt:
Sz:
- Legközelebb ilyenkor hívj fel és gyere át….
Lányos zavaromban persze rögtön rávágtam, hogy ok megyek, de akkor fél éjszaka szeretkezni foguk, azt ugye tudod!
Sz. látható bőrfelülete azonnal piros színt öltött. Bájosan visszafojtott nevetése és felvillanó szép szemei jócskán adtak okot hiú vágyaim ébredésére.
- Ha nem lennék férjnél, én biztosan elmennék veled – toldotta hozzá R; őzike szemeit rám emelve majd kacéran állta tekintetemet.
Imádom őket.
Az említett jelenetnek köszönhetően – bár természetesen tudtam, hogy a lányok csak a lelkemet akarták ápolni egy kicsit, az Ő végtelenül bájos módjukon – már sokkal jobban éreztem magam. A nap további része hamar elröppent és estére a reggel még elveszettnek hitt macsóságom is visszatért.
Mélabús, ámde már korántsem elveszett hangulatban ittam a Whiskyt, Viktor barátomék teraszán.
Üvegből, ahogy illik…
Merci, akit tréfásan Anyunak szoktunk hívni Zoli szomszédommal, mert tényleg szinte hülyegyerekeként kezel minket (nem is beszélve arról, hogy isteni főztjével sokszor koronázza meg szürke hétköznapjainkat és a hülyeségeinket is nagy nyugalommal hallgatja végig) isteni stefániát tesz elénk. Az Anyuzásban egy cseppet sem zavarja egyikőnket sem, hogy jó húsz évvel fiatalabb nálam…
Szóval végre jól érzem magam.
Finom vacsora, a háziasszony mosolya, whisky és a barátok. Ez az agglegényromantika.
Nagyon macsó.
Hazaérve a konyhaszekrényemnek támaszkodva Martinival veszem be, a Magnézium kapszulát és az allergia gyógyszeremet. Valamint az idősödő férfiak számára kötelezően felírt prosztatatablettákat…
