Piciny emberke voltam még, mikor a szüleimmel a Balatonon nyaraltunk.
Hogy hol, és hogy mikor arra nem emlékszem, arra viszont igen, hogy elmentünk vitorlázni. Na persze nem valami nagyhírű, hajót vettünk meg hirtelen,- édesapámék akkor anyagi helyzete, nem is engedte volna meg – hanem a minden kikötőben ma is megtalálható, sétahajókázásra fizettünk be. A hajóra még ma is élénken emlékszem. Gyönyörű fa hajó volt, és én szinte megrészegülve a széltől és a hatalmas víztől terveztem el, hogy egyszer nekem is lesz egy ilyen.
Az a harminc pár év aránylag hirtelen elrepült, ami az e hét történéséig eltelt.
Két nappal ezelőtt ugyanis hajótulajdonos lettem!
Pontosabban hajótest tulajdonos, de ez számomra most részletkérdés. Na jó ezt megmagyarázom: Az udvarom gyepén itt fekszik egy gyönyörű AMI 15-ös hajótest. Az árbócot és vitorlát ugyan ugyan még hírből sem ismeri, de mégis, ez egy hajó. AZ ÉN HAJÓM! A „Mi van veled, te Wagner”
12:07 on szeptember 3rd, 2020
üdvözöllek!
mi lett belőle? az enyém is ilyen.
tudom régi cikk.. üdv., faragórobi
20:06 on november 30th, 2020
Végül is elsősorban időhiány miatt, a keresztapám és a fia fejezte be az építést. Sokszor jönnek hozzám, kikötnek nálam, jó helyen van.
Majd megírom….