Vagy mégse?
A hírkeltés, birkaterelés és népbutítás teljes fegyvertárának felvonultatását élvezhetjük, és már lassan nem tudok elhajolni előle.
Már régóta vallom magaménak azt a kevesek körében felismert és elismert nézetet, miszerint a kollektív néphülyítés áldozatai vagyunk. Nem az összeesküvés elméletek elkötelezett híve vagyok, hanem a racionális gondolkodású emberek szűkülő csoportjába szeretném sorolni magamat, még ha ez oly nagyképűen hangzik is.
De most komolyan. Adva van ugye a világ felső, irányító százezres társadalmi rétege. Hogyan is gondolhatná bárki is, hogy ily kevés ember, irányíthatna ily sokat, ha nem birkaként tekintenének rájuk és így is terelnék őket.
Persze a klasszikus értelemben vett „GONDOLKODÓ EMBERREL” ezt nem tehetnék meg, tehát trágyát a nép fejébe névvel, új programot hirdettek. Egy ideig azt hittük ez csak az amerikai átlagpolgárral eshet meg, hiszen mint az köztudott, ők nem éppen arról híresek, hogy az agykapacitásuk 100%-át ki akarnák használni. Az persze nem igaz, hogy ott mindenki hülye, de aki nem az, az vagy pont az irányító réteghez tartozik, vagy szerencsétlen kissebségben tengeti életét a nagy amerikai álom valóságában.
A legfontosabb eszköz, a média népbutító ereje ott mutatkozott meg először. Mi persze jókat röhögtünk ezeken, hogy nézd csak az idióta amcsikat, de sajnos a határokat átszelő szennyáradat minket is elért.
A „valóságsók” és a tehetségteleneket felvonultató tehetségkutatók szaráradata után, felfigyelhettünk a „katasztrófahíradók” népnevelő hatására, mely bebizonyította nekünk, hogy a világpolitikai események nem is annyira érdekesek. Szembe helyezve az ötven forintért ölő megélhetési bűnöző, a sorozatban történő tragikus balesetek és a magukat sztárrá kikiáltó idióták- minnél nagyobb annál „sztárabb” – áradatával, úgy döntöttek az utobbi kell nekünk.
Ja, nekik.
A „Facebookos társadalom” saját magát lealacsonyító szintjéről már ne is beszéljünk. A lehetőségek ennél nagyobb eltékozlását már nem is tudom elképzelni. A szenzációs ötlet mely mindenki számára elérhető közelségbe hozta a tudást, melyet egy másik, idegen ember megismerése által a világ bármely pontján elérhetővé vált, felcseréltük, egy az irányító réteg céljainak pont megfelelő, egymás elbutítására szolgáló szolgáltatásra, mely ingyenesen lehetővé teszi, hogy minél sötétebbek legyünk.
Katasztrófa.
Szerintem jelenleg éppen ott tartunk, hogy az emberiség végső romlásba dőlésének első lépéseit tapsoljuk meg piros arccal, világháló címszó alatt. Pedig milyen hangzatos név. Világháló.
Emberek! Az, hogy péntektől kilenc forinttal olcsóbb a benzin, tényleg vezető hír? Egy átlagos negyven literes tankkal rendelkező személygépkocsi a tele tankolással – ami lássuk be nem túl sűrű – 360 Ft-ot spórolunk. Az átlag kétezer forintos tankolós mennyit is?
Ezért kell taposnunk egymást pénteken a kutakon?! Csütörtök este a már porszáraz tankkal lerakott kocsik, éppen csak el tudnak vánszorogni az első kútoszlopig. Pedig ha nap mint nap, tudatosan figyelnénk arra, hogy hol tankolunk, sokkal nagyobb megtakarítást érnénk el. Egyes benzinkutak árai között akár 20 Ft.-os különbség is lehet literenként. Most kilencet csökkentenek. Hajrá!
Vagy mit gondolnak, kiszámolta már valaki, hogy mennyit spórolunk a rezsicsökkentéssel valójában?
Megválaszolom: Igen, ki. Higgyük el, röhejes. És akkor még nem is állítottuk szembe az egyéb, emelkedő költségekkel, amelyek mindenkit érintenek.
Csak éppen ez a vezető hír, hát ezzel foglalkozunk.
De ha már itt tartunk, nézzük csak a politikát.
Kire adhatom le a voksomat tiszta szívvel. Ha alá kéne írni a választólapot, vajon felvállalnám azt a pártot. Odaírnám, hogy igen, ez lesz a jó.
Mutasson valaki nekem egyetlen olyan pártot, vagy csak egy olyan embert, aki mellé tiszta szívvel odaállnék és ország világ előtt vállalnám a döntésemet, mert tudom, hogy jót teszek a Nemzetnek.
NEMZET.
Ez a szó sem jelent már lassan semmit. Lejáratott, semmitmondó. Nemzeti dohánybolt, nemzeti italbolt, lassan itt a nemzeti kínai bolt.
Szegény Kossuth és a többi a NEMZETÉRT ÉLŐ ÉS HALÓ MAGYAR, forog a sírjában.
A kevesek által irányított média, lázban tart minket, de nem a valóságos, égető kérdésekkel foglalkozunk, hanem a mondvacsinált, már születése pillanatában megoldott „problémák” megoldására ösztönzi kevéske megmaradt neuronjainkat, míg azok is teljesen el nem halnak. Addigra már tényleg egy birka szintjén leszünk, és boldogan szolgálhatjuk a kevesek érdekét.
ui.:
Komolyan fontolóra vettem, egy gondolkodók klubjának létrehozását, de tartok tőle, hogy pont az ellentétes oldalt vonzanám be. Készítettem egy felmérést ahol a körülöttem élők véleményét kérdeztem meg a tagságról, szándékosan bele véve olyan embereket, akikben egy agyrágó bogár éhen halna. Naná, hogy ők üdvözölték az ötletet a leghangosabban. Sőt már olyat is hallottam, hogy agitáltak a klub mellett, sőt elkezdték terjeszteni az „igét”.
Elvégre senki nem szívesen vallaná be, hogy a kolomp után megy.
Ez pedig elriasztaná a valóban érdemeseket.
