Saját versek « jablonkailaszlo.eu

A hosszú magány előestéje

Nézem magam a tükörben, szemem tompa, üres árnyéka csak egykori magának, mely egykor volt tüzes Bámulom önnön roncsaim, s megrázom magam csak tán nem feladtad, faggatom magam Nem járt le még a te időd, férfikorod derekán csak egy kis szín kell legyen a palettán Színesre festheted életed alkonyát s megtáncoltathatod még, kit az Isten néked ád. Így bíztattam magam és hosszas keresés után, megtaláltam Őt, egy kelő nap hajnalán Szebb volt mint a nap, melyből született, fénye elzavarta a sötét éjjeket Szőke fürtjei, szeme huncutsága, csípője ringása, mint felkiáltójel szólít fel, az említett táncra Idejét sem tudom mikor történt ilyen velem, az első érintés,... »View More

Added hétfő, július 31, 2023 in Saját versek, Versek Add a Comment

Tánc.

A játszma lassan véget ér, tán kimerült a lelkem Réges rég kezdtem, tán elfáradt a testem Még nyújtom a kezem, de már nem fogja meg senki Pedig ez a tánc egyedül nem fog menni Ősi tánc ez, korát is elfeledtem Mióta Férfi s Nő létezik, abbahagyni lehetetlen A legszebb zene irányítja léptem Szerelem a címe, ezt még nem feledtem Most felém lép kit megálmodtam régen Szívem kihagy, úgy érzem ezért éltem Kezét nyújtja felém, én belekapaszkodok Újra járom a táncot, s magasztosodok Ha ügyesen lépek, a jutalom mindennél nagyobb Tekintetét rám emeli , gyönyörű szeme felragyog Kit nekem szánt az ég, sikerült megnevettetnem Egy pillanatra, a világ legszebb látványában lehetett... »View More

Added hétfő, március 6, 2023 in Saját versek, Versek Add a Comment

Vagyok, aki vagyok.

Vagyok aki vagyok, tudom meg már nem változok maradok kinek születtem, ez ellen nem harcolok Szeretek, gyűlölök, irányít a vérem érzem, tudom így ér el majd a végem Tettem áldás, majd vétkezek, ahogy Isten s Ördög rángat tánclépésben járok, pedig szívem őrült mód vágtat Járom a táncot, mit reám mért az élet Be nem vallanám, pedig legbelül félek Mikor Isten előtt állok és megmérettetek vajon mit fog mondani, merre mehetek Kebelére von e engem mint bűnbánó lélek vagy sötét úrnak ád, mint bűnös vendéget Hát igyekszek jónak lenni, már amennyire tőlem telik bízván abban, hogy elárvult lelkem felemelkedik Tán bebocsátást nyerhet a fénynek termébe remélve,... »View More

Added hétfő, március 6, 2023 in Saját versek, Versek Add a Comment

Ébredés

Az idő múlásával egyre bölcsebb lettem az ifjonti hév már nem vezérel engem Túlzó reményeim szertefoszlottak a realitás talaján állva a tények megakasztottak Pontosan tudom mit mér rám az Isten már látom, más egyébre esélyem sincsen Az álmokat most már elengedtem de mind miket elvitt még visszakérem Társam lett helyette a való élet s tapasztalom a puszta létet, mely bár sivár mint a köves puszta életembe a rendet mégis ő hozta Hozott ördög kemény valóság szívembe költöztél, mint múlandóság Bár ér még engem tűző nap heve már nem jár kézen fogva a káprázat vele Nem érint már engem az ifjúság szele inkább csak fáradtan lavírozok mellette Mi csapást mér még rám az élet nem tudom az... »View More

Added vasárnap, január 22, 2023 in Saját versek Add a Comment

A magány fájdalma

Sötét este, éjfél előtt tántorog a pince mögött a lopóba kapaszkodva csetlik, botlik, rogyadozva egy magányos öregember Rikoltozó nóta foszlány hej, be csúnya, látvány gajdorászva beszél, de kihez egyedül áll a székihez és támlájára dőlve megpihen Szegény ember roncsa ki porhüvelybe ontva bánatát motyogja vagy inkább csak mutogatja mert beszédre már nem futja Értelme nincs, de fújja ég felé lendül ujja s viccesen fenyegetvén az Úr felé billegetvén csak azért is mondja Hej te Isten, mit vétettem egyedül hagytál életben édes párom, drága arám nélküled nem vár reám itt csak a magány Pici lányom, kis csillagom remélem... »View More

Added csütörtök, augusztus 8, 2019 in Saját versek 1 Comment

A Bor.

Pincém ajtajában tétován állok lábam a lépcső fokán, de meghátrálok mint lélek, az alvilág kapujában. Nehéz dohos lég kúszik felém időtlent lehelve de mintha azt súgná, már vártalak, lépj be s szája nyílik néma köszöntőre hozott isten gazda egy újabb búfelejtőre Immár bátran lépek tovább gyertyát gyújtok, fejem meghajtom a föld alá igyekezvén így illik, gondolom s jóleső érzéssel adom át magam az csendnek De lent a pincében nyoma sincsen ennek hordóim bendőjében kacajok csilingelnek emléket állítván a tavalyi nyárnak lassan, nagyokat szusszanva, morogva forr az új bor. Pince falán öreg deszkapolc, rajta kis üvegpohár mellette a szegen lopó, tudom... »View More

Added péntek, január 25, 2013 in A Bor, Saját versek Add a Comment

Haiku II.

Nyárfavirágzás. Télidéző havazás tavasz derekán. »View More

Added szerda, április 25, 2012 in Haikuk Add a Comment

Haiku I.

Utolsó narancs lobbanással hal a nap születő éjbe »View More

Added szerda, április 25, 2012 in Haikuk Add a Comment

Idegen test

A szerelem tengerén egy tutajban ülve vad vágyak viharán a víz alá merülve Lég után kapkodó, ziháló tüdővel újra elmerülve a kín gyönyörében jégszilánk tépett lélek ölelésben nyugalomra lelsz… … egy másik emlékében… »View More

Added csütörtök, szeptember 22, 2011 in Saját versek Add a Comment

Az éjszaka

Kelet felől jő, s űzi maga előtt a napot, e napnak vége, immáron halott, Lágyan, de ellenállást nem tűrve kényszerít ránk félelmes sötétséget. Súlyos magányomban egyedül fekszem az ágyon s az ablakon keresztül riadtan látom, a Nap utolsót lobban véres keretében, s helyét átveszi, tán örökre, az éjszaka. Mert a sötétben benne van az öröklét, lopva körbefonja az élet szívét, s elrejtve azt minden fájdalom elől készít köré rácsokat, puha selyemből. Kint, immár színeiket veszítve állnak a fák. Riadt szemükben félelemmel csitulnak a madarak, s fészkükön párjukkal összebújva imádott Napjuk után nézve, utolsót sikítanak. de Ő mindezzel nem törődve, vastag dunyhát szőve, mindent,... »View More

Added csütörtök, január 13, 2011 in Saját versek Add a Comment