
Legutóbbi bejegyzésem óta, nem is tudom mennyi idő telt el. Azóta Wágner Úr az udvaron állt, felbakolva, letakarva és várta az újjászületést. Nem jött el. Nem akarom magamat mentegetni, hosszan sorolva az érveket, hogy miért nem, de a lényeg az, hogy nem jött el. Így aztán Keresztapám kérdésére, hogy eladnám-e a hajót, rövid hezitálás után igent mondtam. Keresztapám amolyan vizenjáró, régimódi, jó ember – aki még révész is volt – így tudtam, hogy jó kezekbe kerül a hajó. Ráadásul a családban is marad, hát belementem. Neki is régi álma volt legalább egy valamirevaló csónak, de mivel ő sem született grófnak, a nyugdíjig várnia kellett álma beteljesüléséig. A szűk családi... »View More