Húsz évesen szembe mentem a világgal.
Harminc évesen együtt rohantam a világgal.
Negyven évesen meg akartam mutatni a világnak.
Ötven évesen, nem értem a világot.
Később, majd remélem megbékélek a világgal.
Még később, leszarom a világot,
aztán a világ engem, nem mintha eddig nem ezt tette volna.
Húsz évesen ide a csajt!
Harminc évesen ideges leszel, ha csak meglátod a csajt, aki nem mellesleg már a feleséged.
Negyven évesen már nem az, ide az összes csajt!
Ötven évesen azt az egy NŐt keresem.
Később aztán, ha szerencsém van, majd szépen megöregszem a megtalált nővel.
Még később, jézusom, ki ez az öregasszony?
Aztán remélem, majd szépen, egymás kezét fogva, békében megvénülünk.
Húsz évesen örültem, ha lyuk volt a seggemen.
Harminc évesen elkezdtem pénzt keresni.
Negyven évesen, elég szar volt mindent elveszíteni.
Ötven évesen elértem amit akartam, nyugodtan élek.
Később felkészülök majd az öregkorra, szépen berendezkedek.
Még később, tényleg öreg leszek és spórolni kezdek,
de minek…?
Húsz évesen vettem a piacon, egy ezüst színű, csillogó szabadidőruhát.
Harminc évese le sem tudtam venni a melósruhámat.
Negyven évesen megvettem életem első méretre szabott öltönyét.
Ötven évesen belezúgtam egy öreg jaguárba, öltönyöm meg már volt.
Később visszavonulok majd a szőlőmbe, amit gondosan, jó előre megteremtettem öregkoromra.
Még később, – szép életem volt – nyugodtan pihenhetek .
Aztán majd megesznek a kukacok…
A présház előtt meg csak áll az öreg jaguár, a NŐ sehol, a pénz meg már nem érdekel.
Viszont újra öltönyben vagyok!
De sajnos, csak fekszek benne csendben a hátamon.
