Apa kezdődik…
Szóval elkezdődött.
A munkálatok előtti utolsó egyeztetésre meglátogattam a T-Jollésokat, és a Gábortól kapott műgyanta alapú glettanyaggal a hónom alatt, boldog vigyorral a képemen kezdtem el a felújítási munkálatokat.
Egy alapos mosás után a test javítandó hibáit magas fordulatú kis köszörűvel vettem kezelésbe, és jó mélyen kigyököltem. Most mit mondjak, szemem, szám tele lett porfinomságú üvegszállal, úgyhogy a vigyorgást rekordsebességgel hagytam abba.
Viszont ez a kis szerszám nagyon okos dolog. Úgy pörög mint a fogorvos fúrója, úgyhogy aránylag hamar végeztem, és nagyon precíz munkát lehet vele végezni. Többféle fejet adnak hozzá, így mindenhová oda lehet férni vele. Azt hiszem ezt kézzel, csiszoltam volna egy pár napig.
A kigyökölt, kicsiszolt területeket nitróhigítóval kimostam az alapos zsírtalanítás miatt, majd bekevertem az első adag glettet. Egy műanyag lappal gyönyörűen fel lehet tölteni és le lehet húzni az anyagot, így aránylag sima, és egyenes felületet kapunk. Egy kicsit érdemes púposra tölteni az üregeket, mert így a száradás után szépen simára lehet csiszolni a testet. Amivel igazából gondban voltam, azok a negatív ívek. Ha rányomtam a szerszámot nem töltötte ki teljesen az üreget, ha nem, akkor meg nem tudtam rendesen belenyomni az anyagot. Bár most ha jól meggondolom, egy akkora glettvas ami simán átéri az egész sérülést, megoldotta volna a problémát, mert kétoldalt felfekszik a jó felületre.
Az első adag elég hamar elfogyott, úgyhogy gondoltam keverek egy kicsivel többet. Na, ezt ne tegyük. A nagyobb mennyiség olyan gyorsan kezdett el kötni, hogy felforrósodott. Éppen hogy be tudtam vele fejezni a munkát.
Hagytam kötni kb. három órát, utána már simán lehetett csiszolni. Itt is jó segítséget tehet a technika, én egy rezgőcsiszolót használtam. Már ahol lehetett, ugyanis a negatív ívek itt is feladták a leckét. Kézzel elég nehéz szabályos ívet csiszolni, talán különböző átmérőjű fákat kéne szerszámnak használni oly módon, hogy rátekerjük a csiszolóvásznat. Azonban ahány hajlat, annyi méret, így maradt a kézzel csiszolás. Ha csak finom papírral akarunk dolgozni, sosem végzünk, így bátran a durvább papírt kell elővenni. Én lementem egészen a hatvanas papírig, de itt már nagyon kell vigyázni, hogy a jó felületeket meg ne sértsük. A finom csiszolás száznyolcvanassal történt. Persze itt még csak a formázásról beszélünk, festés előtt az egészet át kell majd csiszolni nagyon finom polír papírral.
Mivel a már említett negatív íveket nem tudtam olyan szépen feltölteni, itt sokkal többet kellett csiszolnom, de megérte. Sötétedésre és az első vízhólyag megjelenésére pont végeztem.
Nagyon elégedett vagyok, szerintem jól sikerült. Kézzel végigsimítva sem lehet érezni a javítást, így remélem nem nagyon fog látszani a festés után. A csiszolást javaslom szabadban végezni, mivel iszonyat sok a por. Estére úgy néztem ki, mint egy lepukkant hóember. De megérte!
Sajnos csak a test felső részét tudtam megcsinálni, mert az aljához fel kéne emelni valami állványra a hajót, de az nincs. Na mindegy, majd kisütök valamit.
