Na végre, telepítünk!
Érdekes állatfajta az ember. Mindig rohan, sürget. Előre, haladjunk, nyomás-csinájuk!
Ez az alkotó ember.
De hát ez viszi előre az emberiséget, különben még mindig a kőbaltánál tartanánk.
Fárasztó? Igen.
Megéri? Igen.
Egyértelmű, és mégis… Valami nem jó. Valahogy túl sok. Valahogy kiszállnék belőle…
Ezért is épül a Birtok, a kiszállás lehetősége miatt. De addig….
Szóval, telepítünk. Itt a gép és három szakmunkás. Józsi szokás szerint a gépet vezeti, ketten pedig adagolják a mindig éhes szerkezetet. A gép hátulján ülnek, és óvatosan helyezik be az oltványokat az ültetőgép szalagjára. Az egész nagyon okosan van megkonstruálva. Egy eke szerű kés kifordítja a földet, szinte árkot hánt, aztán a szalagról érkező oltványokat szépen egyesével a földbe helyezi, végül egy másik terelőlemezzel szépen betakargatja őket az előzőleg kifordított földel. Az egész miskulenciát műhold irányítja, így a sorok nyíl egyenesek, a tőtávolságok azonosak.
Elméletileg.
Lássuk a gyakorlatban: A megbeszélt telepítési időpontot többször is el kellet halasztani, az özönvízszerű tavaszi esőzések miatt. Aztán végre 2021 májusának első hetében felvonult a brigád. A felszántott talaj elnyelte a sok esőt, rá lehet menni, a nap ragyogóan süt.
A sok eső azonban ismét lemosta a födet a sok kőről és a terület eléggé gyalázatosan fest. Az összes kő ismét a felszínen van, bár jóval kisebbek, de mintha többen lennének. Lehet, hogy a sok esőtől szaporodtak el így…
Ez így nem jó. – mondta Józsi határozottan. Azt mondtad kiszedtétek a köveket.
- Ki is szedtük – mondom és a birtok szélén magasodó kőhalmokra mutatok.
Azonban a terület jó részén szinte csak a kő látszik, ez tény. Érdekes, szinte szabályos foltban fehérlik a körülbelül 6-800 négyzetméternyi sziklahalom.
- Ezt itt nem tudjuk beültetni. – Ez Józsi ítélete és ezzel nem lehet vitatkozni. Nem fogja tönkretenni a gépet. Valahol megértem, bár nem esik túl jól.
- Azért próbáljatok meg mindent.
És a gép már megy is. Karókkal kijelöltem a ház és a hozzá tartozó kert területét, oda nem kell telepíteni. A többi halad, bár nem tökéletesen. A sok kő miatt a gép nem tud egyenletesen telepíteni, sokszor magasabban állnak ki a földből a tövek az ideálisnál, sőt itt-ott ki is fordulnak a sorokból, mivel nem földet, hanem követ húz vissza rájuk a gép. A kőkupacra rá sem mennek, ezt kézzel kell telepíteni. Hogy hogyan azt nem tudom, mert a kőben ásni ugye nem lehet, de majd megoldom valahogy. Az 1200 tőből kb. 800-at telepítenek el, aztán elmennek és én is hazatérek.
Hát ez nem sikerült túl jól.
Hazaérve az oltványokat benedvesítettem egy nejlonnal kibélelt karton dobozban és levittem a pincébe.
A következő hétvégén néhány hegyesre kalapált vascsővel felfegyverkezve indultam útnak. A terv a következő: a vascsövet leszúrom a talajba, megmozgatom egy kicsit, majd a keletkezett üregbe belehelyezem az oltványt, betemetem lés kész.
Azt persze tudtam, – mert utánanéztem –hogy ez az ültetési módszer nem a legtökéletesebb, lévén hogy a cső megtömöríti kicsit a talajt és a gyökérzet ezt nehezebben töri át, de nem tudtam más megoldást. Majd locsolok egy kis vizet a lyukba és az felpuhítja a talajt. Azt is sejtettem persze, hogy valami mindig félrecsúszik, azaz nem lesz ez ennyire egyszerű, de ami ezután következett, ara nem számítottam. Nemhogy beszúrni, de bekalapálni is nehezen tudtam a csövet. A köveket félretolva el tudtam ugyan kezdeni a leütést, ám sok esetben a lejjebb elhelyezkedő követ telibe találva nem tudtam tovább fúrni az ültető gödröt. A kezemet a nagysamuval lilára verve aztán megvilágosodtam.
Fúrni! Ez az, fúrni… Szerencsére a kocsiba beraktam a vésőgépet, jó hosszú fúrószárakkal, majd azzal adok neki! A művelet a következőképpen zajlott: Az időközben hozzám csatlakozó fiam fúrta a „földet” én pedig a máshonnan odahordott jó talajjal feltöltöttem a z előzőleg behelyezett oltvány körül az üreget. Egy bottal megtömörítettem egy kicsit, hogy a gyökérzet körül ne alakuljon ki légrés és kész is volt.
Egy db! Hátra volt még négyszáz.
Egyébként a nehéz gép játszva harapta a talajt, sok esetben egyszerűen arrébb hessegetve a köveket. Ha valahol mégsem tudtunk üreget készíteni egyszerűen arrébb mentünk. De szerencsére nem sok ilyen volt. A vastag falu vascsövet teljesen elhajlítottuk, tisztán látható, hogy ez a módszer itt nem alkalmazható.
Öröm az ürömben, hogy a talaj víztartó képessége az agyagnak köszönhetően kiváló, sokszor alig tudtuk kihúzni a csövet a nedves talajból, csak úgy cuppant. A gyökérzet meg a jó nedves talajtól szárnyra kapva meg majd jól körülnövi a köveket. Egyébként a szőlő nagyon életerős növény, a gyökérzete képes a kövek repedéseiben is terjeszkedni. Na, itt lesz rá lehetősége.
