A játszma lassan véget ér, tán kimerült a lelkem
Réges rég kezdtem, tán elfáradt a testem
Még nyújtom a kezem, de már nem fogja meg senki
Pedig ez a tánc egyedül nem fog menni
Ősi tánc ez, korát is elfeledtem
Mióta Férfi s Nő létezik, abbahagyni lehetetlen
A legszebb zene irányítja léptem
Szerelem a címe, ezt még nem feledtem
Most felém lép kit megálmodtam régen
Szívem kihagy, úgy érzem ezért éltem
Kezét nyújtja felém, én belekapaszkodok
Újra járom a táncot, s magasztosodok
Ha ügyesen lépek, a jutalom mindennél nagyobb
Tekintetét rám emeli , gyönyörű szeme felragyog
Kit nekem szánt az ég, sikerült megnevettetnem
Egy pillanatra, a világ legszebb látványában lehetett részem
Ezért a csodáért érdemes volt élnem
Nem csak üres, díszes doboz volt a létem
Szívemben a láng még egyszer fellobban
Mégis szép az élet, mindig is mondtam
A tánc egyre lassabb, de csak forog forog
Míg végül kimerülve a padlóra rogyok
De Ő ott is fogja kezem, el nem engedi
S együtt megyünk oda, hová az Úr rendeli
