Na mostmár aztán…!!!
Az a baj a hajóépítéssel, hogy rengeteg idő kell hozzá. Ami ugye véges. És sosincs. És amúgy is. Én például többnyire pont az idő hiánya miatt, már azt sem tudom mikor dolgoztam a Wágner úron. Illetve ez így nem igaz, mert az előbb néztem meg. 2013 május 25!!!!!!
Na de mostaztán. Kész a Wágner úr festése.
Rengeteg gittelés, csiszolás, első réteg, gittelés, csiszolás, második réteg után, itt áll hófehéren.
És gyönyörű.
Nincs semmi, amit korábban már nem írtam le, a különbség csak annyi, hogy most nem hengereltem (mint az alját), hanem fújtam. Itt aztán igazán kijönnek a gélhibák, gondolom a vékony fedőréteg miatt. A második réteg után is látszanak az apró, sokszor csak tűszúrásnyi kráterkák az amúgy már sima és vakítóan fehér testen. Ezen hibák gyógyítására, konkrétabban feltöltésére a következő, bonyolult szerszámokra volt szükségem
a., Egy darab hegyes végű fadarab.
b., Hegyes végű fadarab
c., Hvfdb. (ejtsd: hegyes végű fadarab)
d., Más nem is kell…
Szóval a már bekevert és besűrűsödni kezdő festéket, a hegyes végű fadarabon végigfolyattam és a lukacskákba csöpögtettem, amely ily módon gyönyörűen feltöltötte a kis krátereket.
Ezzel a módszerrel az érdesített járófelületeken nincs is baj, de sima fényes részeken annál inkább. Apró kis halmocskák jelzik a javítások helyét. Na mindegy, majd valahogy elcsiszolom.
Jöhet a hátsó szerelőnyílások, bevágása, amelyet az összelaminálás és a szerelvények, konkrétan a kormánylapát és a motortartó felszerelése követhet. Apropó, még azt is meg kell csinálni. Aztán a famunkák: habléc, nyílászárók, majd a belső berendezés következik. A svertet is be kell helyezni és aztán lehet szerelvényezni…..
