Igen! Tavasz!
Jó régóta nem tudtam már a Wágner úron dolgozni, de most aztán gőzerővel….
Nem is az időjárás késleltetett, hanem egy rendkívüli esemény.
Szilárd elhatározással rángattam le a hajóról a téli takaróponyvát, mikor is megcsörrent a telefonom. Két éve nem látott jó barátom hívott.
– Lacikám. Van itt egy néni Majoson, eladta a telkét és gyorsan ki kell költözzön. Áll az udvaron egy motorcsónak már nyolc éve, még szegény férjéé volt. Tudom, hogy te bolondulsz az ilyen dolgokért, gondoltam felhívlak. Adsz érte valamit?
– Mégis mire gondolt?
– 15 – 20.000.- között szeretne érte.
– Ok, ki se takard, megyek.
Majosházára átérve és a ponyvát lehúzva döbbenetes látvány fogadott. Döbbenetes, mert ilyen elhanyagolt állapotban már rég láttam hajót és döbbenetes mert egy Illinois Államban a Brunswick Company álltal gyártott Brisbane testet találtam.
Barátom a hajót meglátva halkan megjegyezte, „szerintem ez akár a húszat is megéri”
Meg. Nem is alkudoztam.
Írd és mond húsz ezer forintért vettem egy gyönyörű motorcsónakot.
A felújítást nem írom le, lényeg az, hogy a kormányművet és a fenéklemezt kell felújítani, valamint a saját hülyeségem miatt a testen is van már mit ragasztani.
Közben természetesen a Wagner úron is elkezdtem a munkálatokat, de ez egy másik bejegyzés tárgya.
