Nagy felfedezést tettem!
Megtaláltam a gyártó cég régi honlapján a gyártott hajók típustáblázatát, és e szerint az én hajóm egy AMI 17-es!
Megmondom őszintén gyanús is volt a dolog, mert az én hajóm méretei sehogy sem illettek bele az ismerősök által megadott adatok közé.
Na szóval az én hajóm 18 lábas (egészen pontosan 554cm)! Hosszabb is, és szélesebb is, mint a 15-ös. Most így szétszerelve könnyen le is ellenőriztem a méreteket.
Apropó szétszerelve!
Már nincs szétszerelve!!!!!! 🙂
A hétvége legfontosabb mozzanata a két fél összeragasztása tökéletesen sikerült. De ne szaladjunk ennyire előre.
A szombati napon elvégeztem az összes elmaradt és előkészületi munkákat. Belamináltam az elmaradt cockpit merevítéseket (egy szál bergman cső és egy gázlámpa alkalmazásával könnyen elkészíthető), a hátsó hosszanti bordákat bevontam, és az általam gyengének ítélt pontokon elvégeztem az erősítéseket. Eltüntettem a tetőablak nyílását, és berögzítettem a grosz shot veretének ellendarabját, egy rozsdamentes lemez képében. Az újonnan megvett 5 kiló gyanta fele, rá is ment ezekre az „apróságokra”. Iszonyat mennyi anyagot zabál fel a hajó.
A képen a cockpitmerevítés látható a laminálás előtt. ( Az alsó csálé „merevítés” nem az én munkám.)
A vakárboc beillesztését majdnem kifelejtettem, még jó hogy ott volt a fiam.
Ezután a test illesztési peremét egy kinyomó pisztoly segítségével bekentem szélvédőragasztóval – ez nem csak tömít, de nagyon erősen ragaszt is – és édesapám, a párom és a fiam segítségével ráillesztettem a cockpit és kajüt tetőt. Mindenkit óvva intek attól, hogy puszta kézzel nyúljon a sikaflexhez, mert még most is vakarom a kezemről a ráragadt pasztát. (Természetesen hiába,de majd a bőrrel együtt lekopik.) Egy kis feszegetés árán be tudtuk állítani a peremen lévő régi furatokat annyira, hogy minden második csavart behelyezve össze tudtuk húzni a két felet. A kajütbe bemászva a tömítést végignézve megelégedetten tapasztaltam, hogy csak egy helyen süt át a nap, de ezt egy kis sikaflex bepumpálásával simán le tudtam tömíteni. A vakárboc a pontos méretezésnek köszönhetően gyönyörűen siklott a helyére, és bár még nincs rögzítve, már most látszik, hogy nagyon erős egységet fog képezni a hosszanti és keresztbordák, valamint a swertszekrény, és a test alja és teteje oldhatatlan összekötésével. Így a két fél megszűnt létezni, és megszületett egy hajó.
Bár a késztől még messze van, ha akarnám már most vízre tehetném 🙂
