Innen egy kicsit összefolynak a dolgok.
A kunyhó kapott egy deszkaborítást, egy teraszt, valamint két nagy műanyag tartály és egy kis bővítmény épület segítségével (mellékhelyiség/raktár) kialakítottuk a végleges épületet. A tetőn bitumenes hullámpala díszeleg, van már hűtőnk, nagy ágyunk, polcok, akasztók, mikró, stb. A teraszra raklapokból ülőgarnitúrát készítettem, így a már minden földi jóval ellátott „nyaralóban”, igazán kellemesen eltölthetünk néhány napot.
Illetve eltölthetnénk, ha lenne rá időnk. De nincs.
A nyaralás mindössze egyszer valósult meg 9 napra. Igaz a kilenc nap alatt, kétszer fel kellett jönni pestre dolgozni, mert az ügyintézés halaszthatatlan volt. Még néhány kellemesen eltöltött hosszúhétvége és ennyi. Nem akarok panaszkodni, szívesen dolgozunk, mert van eredménye. A családi vállalkozás fejlődik, a család szépül, gyarapszik. Csak éppen minden időnk erre megy el.
Persze a látogatások alatt a pihenésen és a kiránduláson kívül mindig dolgozok valamit a kis ház körül, de ez igazából jól esik, nem tekintem munkának. A változásokat inkább képekben mutatom be, jobb mintha leírnám.
A lányommal – aki egyébként sommelier – elültettük az első tőkéket is. Igaz, ezek még csemegeszőlők és elsősorban a terasz árnyékolásában játszanak szerepet.
Időközben, az ebből a szempontból szerencsésnek mondható, ritka látogatások miatt, a természet visszafoglalta az őt megillető helyét és gyönyörű, vad mező költözött hozzánk. A fűkaszálással szinte teljesen felhagytam, csak az öreg tölgy körül szoktam kialakítani egy kis tisztást, ahová nyugágyainkat lerakhatom. Vaddisznókondák, őzek, szarvasok a mindennapi vendégeink. Szarvasbőgés idején a birtok alján ad szerenádot a mezőn megjelenő teheneknek egy-egy csodálatos bika. Szívem szerint így hagynám az egészet.
Érdekes, hogy az állatok szinte egyáltalán nem félnek tőlünk, ha túl sokáig bámuljuk őket, maximum szép komótosan elballagnak.
